Engednétek ilyen előzmények után a nagyszülőkhöz a gyereket, felügyelet nélkül?

Az apjával elváltunk, ő semennyit nem foglalkozik a lányunkkal (10 éves). A láthatás idejében a nagyszülőknél van (minden 2. hétvége).

A gond az, hogy hiába a férjem miatt váltunk el, ott a családban én vagyok a gonosz exfeleség, és a volt sógornőm, meg anyósomék folyamatosan ellenem beszélnek.

Volt már, hogy a gyerek ilyet szólt nekem, hogy tudja hogy én a mostani férjemmel is csak a pénze miatt vagyok együtt, mert így nem kell dolgozzak (veszélyeztetett terhes voltam éppen akkor, ikrekkel). És hogy az apjától is azért váltam el, mert elfogyott a pénze és dolgozni kellett volna menjek... Kérdeztem, ezt kitől hallotta, nyilván 'láthatás' után, a kocsiban mondta, így voltak tippjeim, de végül mondta, hogy a nagynénje mesélte neki, hogy én az apja mellett sosem dolgoztam. De, dolgoztam, csak miután a lányom megszületett, 3 éves koráig otthon lehettem vele, ami a volt sógornőmnek már akkor is szúrta a szemét, annak ellenére, hogy a volt férjemmel egy percig sem voltunk közös kasszán.

Most pedig két 5 hónapos baba tart itthon, így bevallom, tényleg az utolsó gondolatom az, hogy akár csak részmunkaidőben is dolgozzak...

Utána beszéltem velük erről, megkértem őket, hogy ne traktálják ilyennel a gyereket, főleg úgy ne, hogy a kedves testvére volt az, aki lelépett, mert "szerelmes lett" és hagyott ott engem egy kiscsoportos óvodással... Ment a hebegés-habogás, hogy hát ők ezt nem így mondták, nem ez volt a mondanivaló lényege, nem is így gondolták, de őszintén, engem nem érdekel, rólam mit gondolnak, a gyerekem fejét ne tömjék vele.

Múlt hétvégén úgy jött haza, hogy lesz kiskutyája, a mamáéknál születtek és kap onnan egyet.

Téma már nálunk a kutyatéma egy ideje, de jelenleg ez nem fér bele az életünkbe. A babák még picit, tényleg minden percünket lekötik, egy kölyökkutya pedig olyan, mint egy kisgyerek. Figyelni kell rá 0-24, tanítani, nevelni, kutyaoviba, kutyasuliba hordani. Ez jelenleg nem menne. Valamint a családi házunk is még épül, talááán ősszel beköltözhetünk, de a kert még akkor sem lesz kész, bőven lesz még mit csinálni. Esetleg 1, vagy 2 év múlva lenne kutyánk.

Ezt elmagyaráztam a gyereknek is, ment a hiszti, hogy de ő most akar, akkor is hazahozza, megígérték a mamáék és az az övé. Lehet az övé, de nem itt.

Tegnap volt náluk, este úgy hoztam haza, hogy mondta, nekem azért nem kell az a kiskutya, mert korcs és én sznob vagyok ehhez... Kérdeztem, honnan ismeri ezeket a szavakat, mert mi nem használjuk otthon. Mama mondta neki...

Minden ottlét után ez van, a gyerek ki van magából fordulva, kioktat minket, megjegyzéseket tesz. Férjem azt mondta, hogy legyenek egy időre beszüntetve ezek a hétvégék, meglátjuk, lesz-e változás, jobb lesz-e a helyzet. Eltiltani a nagyszülőktől a gyereket nem akarjuk, jöjjenek hozzánk nyugodtan, ha unokáznának, de kiborít ez, hogy mindig ellenem, ellenünk van ott beszélve, pedig mindent mi biztosítunk a gyereknek, a férjem is a sajátjaként szereti.