Szülőknek dolgozni, vagy párkapcsolatban eltartottnak lenni? A helyemben melyiket választanátok így?
Rájöttem, hogy az a szak, amin vagyok/voltam, nem való nekem, nem érdekelt, a legutóbbi vizsgaidőszakom már csak szenvedés volt.
Mondták a szüleim, hogy oké, passziváltassak elsőre inkább, ne kiiratkozzak, de ne az legyen, hogy nem csinálok helyette semmit, menjek el ősztől dolgozni.
Volt pár hely, ahová tényleg nagyon szerettem volna, de vagy nem volt üres állás, vagy nem is válaszoltak. Aztán jelentkeztem olyanra, amik annyira nem érdekelne, de ilyen "jó jó" alapon oké.
27 helyre összesen, de munkám az továbbra sincs.
Egyik barátnőm valamilyen ügyfélszolgálatos állásra tudott volna tenni, de ott meg 1500 ft az órabér, szóval azzal messzire nem mennék.
Egyre jobban elkeserít ez a helyzet, mert mondtam a szüleimnek, barátomnak is, hogy nem kell a segítségük, magamtól akarok munkát szerezni, szerettem volna megmutatni, hogy egyedül is boldogulok, de egyelőre nem ez a helyzet.
Apáékat is kerülöm, mert mindig feljön témába, hogy na hová jelentkeztem, voltam-e már interjún.
Barátommal is vitatéma ez, mert hogy ne képzettség nélkül akarjak állást találni, folytassam szeptembertől az egyetemet vagy kezdjük el a "közös életünket", ha tanulni nincs kedvem... Mert ő már szeretne esküvőt, gyereket, és én is vágyom ezekre, de mondtam neki korábban, hogy előbb szeretnék lediplomázni, hogy ne az legyen mindenki fejében, hogy elvetetem magam és eltart...
Szüleimmel tudnék még beszélni, hogy vegyenek fel a céghez, de az meg tényleg ilyen látszat "papírtologatós" munka lenne csak, én meg tényleg bizonyítani akartam, hogy egyedül oldom meg, nem kell nekik vagy a páromnak a segítsége.
válasza:Akkor végzettség nélkül, tessék menni ügyfélszolgálatosnak, hogy ne kitartott legyél, vagy ne apu adja a fizetést a semmire. Üdv a felnőtt világban. A pénzért dolgozni kell, végzettség nélkül a kevésért is. Jövőre meg találd ki, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Jó lenne addig, ha megtapasztalnád, hogy milyen a való élet. Mert most kicsit el vagy tévedve.
De ebből úgyis az alibimeló lesz, aztán mivel tanulni fárasztó, vagy pályakezdőként nem kapsz milliókat, háztartásbeli leszel. A szüleid alibimeló helyett normális értékrendet adhattak volna.
válasza: válasza:Elöször menj el dolgozni (az ügyfélszolgálatos állás elindulni böven elég), onnan tudsz keresgélni tovább, amíg találsz jobbat.
Úgy beleugrani egy házasság-gyerek akcióba, hogy sem munkád, sem végzettséged, a lehetö legnagyobb hülyeség, attól kezdve maradsz életed végéig függöségben, és minden vita közben megkapod, hogy ingyenélö vagy.
válasza:3. Ezzel a fél ország így van! Sajnos ez a való élet!
Ha nincs más akkor az is jobb mint a semmi!
válasza:
válasza:1. Mennyi lenne még hátra a szakodból? (Ha már csak 1 év, akkor szeptembertől összeszorítanám a fogam és befejezném. Ha még min. 2 év, akkor tényleg passziváltatnék.)
2. Képzettség nélkül az 1500 forintos órabér reális.
3. Gyerek előtt kellene 1 év munka, hogy kapj saját jogon is pénzt.
4. A szüleid által ajánlott alibimunka nem visz előrébb, sem a szülőkkel való kapcsolatban, sem anyagilag, sem munkatapasztalat szempontjából, sehogy.
5. A párodnak kiszolgáltatni magad, azt sem ajánlom.
6. Az álláskeresésben sokszor akkor is el kell fogadni a segítséget, ha kínos az embernek. Ismerősök, akár ismeretlenek is, bárkitől jöhet egy jó tipp. Én pl. most olyan állásban vagyok, amit egy olyan munkáltató ajánlott, akire csak úgy ráírtam, hogy lenne-e nála szabad hely. Nála nem volt, de egy ismerősénél igen (aki viszont még nem hirdetett, csak gondolkozott a bővítésen) Sok álláshelyet betöltenek ismeretség útján, hirdetés nélkül.
válasza:6. Olvasd el a leírást! Írja, hogy nem tetszett neki a szak, amire járt ezért abbahagyta.
Meg gondolom egyenlőre azt sem tudja mi érdekelné...
válasza:Gimiben végig kitűnő voltam, az érettségik is mind 90% felettiek, kivéve a matekot, de azzal nem is szeretnék soha foglalkozni.
Legjobban az angolt szerettem, mellé az irodalmat, törit is azért tanultam, mert érdekelt az egész, sokszor külön is utánanéztem témáknak stb.
Jogász szakra jelentkeztem anno, de így visszagondolva, én sem tudom, minek. Nem tudtam gimisként, mi szeretnék lenni, hogy képzelem el a jövőmet, amik úgy érdekeltek valamennyire, arra a szüleim mondták, hogy biztos nem (anglisztika, nemzetközi tanulmányok). Aztán a nagyszüleim hatására jelöltem meg a jogot, mert mind a ketten itt végeztek anno, itt ismerkedtek meg és úgy voltam vele, hogy miért ne, végülis nem hangzik rosszul, meg ha végzek itt, mehetek százfelé, nem muszáj ügyvédnek, bírónak lennem.
De már az elején is éreztem, hogy annyira mégsem az én világom, nem volt meg bennem az a motiváció, mint pl. mikor nyelvvizsgákra készültem.
Megtanultam, amit kellett, mert muszáj volt, de nem érdekelt.
Utána megismerkedtem a párommal, akkor volt egy viszonylag jobb időszakom az egyetemen, mert rengeteget segített, de most, az utóbbi félévben ismét "leengedtem", konkrétan a legutóbbi vizsgaidőszakban volt tárgyam, amiből vizsgázni sem mentem el.
Már együtt élünk 1,5 éve a párommal, ő szeretné megkérni a kezem, összeházasodni, családot alapítani már.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!