Eltérő vélemények vagy konfliktushelyzet esetén inkább megbízik mindenki saját családjában?

A házasságunk elején reflexből a saját családi hagyományainkra támaszkodtam, jóra, rosszra vegyesen, válogatás nélkül.Idővel rádöbbentem, hogy azokat is követem, amiket annak idején kamaszként magam is helytelenítettem. Na onnan nagy levegő, és rendszeres átgondolás jött.

Bevallom ha nincs időm / energiám gondolkodni, ma is a családi hagyomány jön első gondolatként. Jó, meg már nem teszem azért, de magamban kuncogok a saját hülyeségemen. 60+ vagyok! Valahol mégis félelmetes, hogy képesek ezek élethosszig hatni ránk.

Mindenki szívesebben fogadja a saját szülei segítségét, ezért szokott az lenni szülés után, hogy az apai nagyszülők hanyagolva vannak, mert tőlük minden beleszólás, az anyai szülőktöl minden segítség, és ha anya meg apa nem ért egyet, és a férj a saját szülei álláspontján van, akkor biztos anyuci pici fia, aki nem bír leszakadni és kiállni a saját családja mellett, mert csak az anyuka véleménye lehet jó.

Most lehet lepontozni, az esetek javarészében ez van, elég az itteni kérdéseket is elolvasni. Az anyai nagymama lehetőleg megfogni se merje a gyereket 1 éves koráig, apuka meg küldje el a francba az anyját, ha szerencsétlen két hétben egyszer megnézné az unokáját, mert anyukát zavarja, hogy ott van, csak az övé járat naponta oda, mert az más.

csak azt fogadom el ami beleillik az elveimbe/értékrendelmbe

és itt mindegy ki adja a tanácsot...

Ha tanácsra van szükségem akkor kérek és általában olyantól akinek a válaszát relevánsnak tartom, de még akkor sem vakon követem hanem átgondolom.

Ennek semmi köze a rokoni szálakhoz maximum annyiban hogy jobban ismerem őket és tudom ki mihez ért jobban.