Haza menjek így édesapám sírjához a halálának évfordulóján?

Édespám halálának 5. évfordulóján tudnék egy nagyon szép albérletbe költözni kollégiumból Budapesten. Apa vidéken nyugszik, ha reggel hatkor kimennék a temetőbe, akkor 9:00-re fel tudnék érni a koliba. A lakást meg csak dél után tudnám úgyis csak átvenni. Anyagilag vonattal diákként nem terhelne meg, vonattal is szeretek utazni. Nem megyek ki mindig Apa sírjához, ha hazamegyek, tudok sírás nélkül beszélni Apáról az esetek túlnyomó többségében. De most nagyon bánt, hogy aznap nem tudnék kimenni hozzá, és sírok, ha erre gondolok. A családommal szemben nehezen képviselem magam, ők nem kötődnek sírokhoz. Én még egy másik temetőben is szívesen eljárok az ükszüleim sírjához, akiket nem is ismertem. Vállaljam-e fel magam, hogy ezt szeretném annak ellenére, hogy tudom, hogy abszolút nem praktikus, vagy engedjék a családom nyomásának? Ők is jönnek majd Pestre segíteni költözni.