Mit csináljak, hogy ne szégyelljem a szüleimet?

Ezt sajnos nem lehet elfogadni,én is hasonlő helyzetben vagyok,apám igyéntelen a környezetére és magára is,aki csak jön hozzánk érzi a barlangszagot!

Sajna,elkell költözni,nincs más!

Én is sokszor próbáltam már rábeszélni hogy ez így nem jó de mintha a falnak beszéltem volna,ő nem érzi hogy büdös...!

Gondolom, hogy annyi illem mindenkiben van, hogy mások előtt disztingvál. (nem böfög, szellent stb. társaságban)

Otthon sem helyes, de jobban megengedett.

Ezen csak úgy tudsz változtatni, hogy elfogadod őket, olyannak, amilyenek, hiszen a szüleid. Minden embernek van hibája, így neked és nekik is.

Esetleg elmondhatnád nekik, hogy mi a probléma, hogy nem kellene leégetniük téged társaságban stb., de változtatni nem valószínű, hogy fogsz rajta. Leginkább azért nem, mert öreg fát nem lehet átülteni.

Fogadd el, hogy teljesen más korban nőttek fel a szüleid, mások voltak a problémák és a társadalmi szokások is.

Magyarázd már meg egy 60 évesnek, hogy miért kerül 300 Ft-ba a kenyér, mikor ő még 3,60-ért vette.

Tolerancia és elfogadás - ők a szüleid.

Mások helyett szégyenkezni alapvetően hibás koncepció, bárkiről legyen is szó (na jó, talán a saját gyerekeidet kivéve, mert azokat te nevelted).

Ugyanúgy, ahogy az idegen tollakkal (apám kocsijával) ékeskedés.

Aki nem tudja magában a te megítélésedet elválasztani a szüleidétől, az biztosan nem a barátod...

Mondjuk én is hajlamos vagyok ilyesmire, bárki akivel a legminimálisabb szimpátiát érzek, ha valami gázos dolgot csinál, rögtön elsüllyednék meg magyarázkodhatnékom lesz - de ez hülyeség, mindenki azért szégyenkezzen vagy azzal dicsekedjen, ami valóban őrajta múlik.

Egyébként ha édesanyádnak ilyen "feltűnő" emésztése van, akkor lehet, hogy valami nem egészen oké vele, pl. lehet, hogy van valami az étrendjében, ami nem egészen oda való, még ha nem is durva allergiáról van szó (glutén, laktóz...).

Nem tudsz mit csinálni ezzel a szituval.

Szerintem menekülj onnan!

Nem te vagy ő. Te magadért felelsz, senki másért. Te olyan légy, akit nem kell szégyellni. Anyukád meg nem te vagy.

Hát, nézd, vannak ilyen emberek, én igazán sajnálni tudom őket, de legtöbbször nincs megoldás. Lehet, hogy van valami oka annak, hogy te éppen pont nekik születtél. Legyél jó és kedves hozzájuk, de ne hasonlíts rájuk. Járjál elöl jó példával. De ne szólj semmit, mert esetleg abból harag lesz. A jó példát esetleg, akár véletlenül is, hátha követik.... Legyél boldog, és becsüld meg magad, merthogy ilyen helyzetből ki tudsz emelkedni.Mások is becsülhetnek ezért.

nem hiszem, hogy nincs igazad, hogy szégyenled őket. szerintem a viszonyulásod a szüleid felé: érthető. ettől még persze szomorú és lehet is harcolni ez ellen az érzés ellen de nem biztos, hogy akkor van igazad.

hasonló helyzetben voltam, amikor egy közeli rokonom bunkóságait beazonosítottam. addig nem vettem észre, kamaszkorban ért a felismerés. az ember dühös lesz, később már csak lenézi a bunkóságot. nem a viselkedés szintjén persze, hanem a viszonyulás szintjén.

sose bántsd meg a szüleidet de ha magasan felettük állónak gondolod magad, akkor igazad van.

A szüleidet nem tudod megváltozatani, esetleg ök téged. Lehet ciki, lehet nem, de minden tinédzser cikinek érzi a szüleit.

:) Ne vigyél haza senkit, és nem lesz gond.