Mit éreznél, ha a kamasz gyereked kikötné, hogy nem veheted el feleségül a párodat, mert ő az elhunyt anyukája után senkit nem fog elfogadni feleségként az apja mellett?

Nem venném el.

Tudatosan megtartanám az elhunyt szerelmemet, mint egyetlen feleségemet az életben( nem mintha ez jelentene valamit), ezzel is tisztelve őt, de sokkal inkább a fiamat, és az ő tiszteletét az anyja felé.

Egy kamasz, még nem teljes. Én sokkal inkább képes vagyok elfogadni, hogy a vágyam, hogy elvegyem a szerelmem, nem teljesül, mintsem, hogy az emlékét sértsem a gyermekem anyjának a gyermekem szemében, amit szemmel láthatólag nehezen tudnék megbeszélni vele.

Büszke lennék az elhunyt szerelmemre és a gyermekemre, ha a gyermekem ilyet mondana nekem.

Szerintem ez nem a gyerek hatásköre, neki nincs beleszólása a szülö párválasztásába.

Másrészt ha ennyire betegesen ragaszkodik a meghalt szülö emlékéhez, érdemes lenne felkeresni vele egy pszichológust, mielött még komolyabb méreteket ölt a dolog.

Nem értem, hogy merül fel egyáltalán az, hogy a gyereknek ebben dötési joga lenne.

A gyerek, föleg egy kamasz pár éven belül külön életet fog élni, a szülö meg maradjon egyedül élete végéig, mert a gyerek hisztizik?

"Az örökségét is említette, hogy nem akarja, hogy az apai részen majd osztoznia kelljen az új feleséggel."

Milyen örökségén? Amíg az apja él, addig utána nincs örökség. Az apja a saját vagyonával azt csinál, amit akar - el is tapsolhatja, a gyereknek ahhoz sincs köze.

Másrészről: a kérdésben kamasz gyerek szerepel, akinek az apja a legtöbb esetben 40-50 között van. Ne temessünk már valakit ennyi idős korában, hacsak nincs valami végzetes betegsége... A gyerek hiányolhatja az édesanyját, ez teljesen rendben van, az is, hogy őrizni akarja az emlékét, de nem irányíthatja az apja életét, az örökséges dolog említésénél meg elég keményen elbeszélgetnék vele arról, merre-hány méter.