Hogy lehet feldolgozni a gyászt, a lelkifurdalást, és a félelmet?

Történhet, igen, és helyes, hogy szakemberhez fordulsz.

Apám lassan 70 mégsem kattogok azon, mi lesz, ha meghal. Akkor eltemetem őt is, mert ez az élet rendje.

Ezen nem tudsz változtatni, mert a halál az életünk természetes része, csak amíg tabuként van kezelve nem csoda, sokan belezakkannak a félelembe, úristen, meghal a szülőm, a barátom, a tastvérem. Igen, valamikor valóban, ezt el kell fogadni.

Pszichológussal szépen dolgozni fogtok ezeken.

Be kell engednünk ezeknek a dolgoknak a normálisságát. Igen még azt is, hogy baleset történik. Ahogy az is meg van, hogy a gyermek elesik, és felhorzsolja a térdét, mi még is engedjük biciklizni.., az is meg van, hogy valaki nem ismeri eléggé a testét és a "semmiből" történik valami, amit nm él túl, még sem figyelünk ezekre jobban. Mert valóban így jó, hogy nem tesszük, mert nem élnénk rendesen ha tennénk. Viszont a következményeket be kell fogadjuk, mint normális, természetes dolog. Főleg a halál, ami olyan gyönyörű, mint a születés. A nagymamád beteljesítette ezt az életét, elvégezte, és maga mögött hagyta. Örülj ennek és minden jónak amit kapott és adott. Ha a párod halna meg, ugyanez, csak kevésbé "átlagos", pl ha valaki 40 évesen hal meg. Ettől még ez a létezés, sőt az élet része. Majd pszichológussal dolgoztok a továbbiakon. Sok erőt neked!