A t i családotokban (vagy más emberi kapcsolataitokban) is jellemző, hogy az x-et érintő dolgot (jellemzően sérelmet vagy valami súlyosabb megbeszélnivalót) y-nal beszélik meg az emberek? Esetleg ti magatok?

Általánosságban jellemző emberi vonás, hogy a problémát először nem azzal beszélik meg akit érint, hanem "sokmindenkivel", kiegészítve olyan információkkal is akár, amelyek nem igazak, az illető csak "úgy gondolja" vagy úgy akarja gondolni, ez is azt szolgálja, hogy mindenki az illetőnek adjon igazat. Majd miután kellőképpen felbátorodik az emberek által kinyilvánított "neked van igazad" mondatoktól, az illetővel kezdi megbeszélni.

Tévútra visz ez a viselkedés és nem az őszinte, szeretetteljes kapcsolatok jellemvonása.

Ebben nőttem fel, soha nem x-nek mondta a baját y, hanem z-nek, x háta mögött.

Gyáva, gerinctelen sunyi dolognak tartom, én őszinte vagyok, simán belemondom a másik szemébe, ha vlami nem oké, akkor is, ha az neki nem tetszik vagy sértődés lesz a vége.

Nem érdekel, de nem lapítok, mint szr. a fűben.

Feltételezve, hogy nem egy nyilvánvalóan szándékos sértésről van szó:

semmi probléma nincs azzal, ha először mással beszéled át a problémát. Több szem többet lát... Közben akár arra is rájöhetsz, hogy nem feltétlenül neked van igazad. A rögtön egyenesen, őszintén belemondnom a szemébe féle reakció, és a kíméletlenség, tapintatlanság között nagyon vékony a választóvonal.

Szükségtelen konfrontációhoz vezethet, amit később meg is bánhatsz.

Mint ahogy előttem többen is írták, ez a természetesen emberi működés. Beilleszkedik abba, amit köznapi nyelvben pletykának hívunk. A pletykát sokan lebecsülik, pedig e nélkül nem tudna működni a társadalom több milliós méretekben, az összetartó ereje hatalmas.

Ezt, hogy x-el szembeni sérelmemet y-nal beszélem meg hasznos, mert "y" szintén rendelkezhez információkkal, és mivel nem ő a sértett, ezért objektívebben látja a történetet. Például ha én összeveszem a húgommal, akkor elmondom az öcsémnek, aki vagy azt mondja hogy én voltam a hülye, vagy azt hogy a húgom, vagy azt hogy mind ketten, és így nekem is könnyebb átgondolni a dolgokat és megbékélni (hasonló példa mehetne barátok között is). Ugyanakkor ezt használják a különböző csoportok, hogy valaki kiközösítsenek és ha elég mennyiségű és minőségű "casus beli" gyűlik össze, akkor sokan összevesznek "x"-el. Ez szintén fontos egy csoport működése szempontjából, hogy azok akik diszfunkcionálisnak az adott közösségben kiválasztódjanak. Én kamasz koromban - sajnos - túl sokszor próbáltam meg különböző embereket megbékíteni, és csak hosszú kínlódás lett az eredménye.

Jó esetben tehát az hogy x-el szembeni sérelmedett meg beszéled y-al lehet jó is. Természetesen lehet rossz is és méltánytalan is, tapasztalataim szerint olyankor lesz rosszindulatú az egész, ha az egyik ki akarja túrni a másikat, és jellemzően ilyenkor a két személy ugyanolyan "két dudás nem fér meg egy csárdásban".

Szóval ez nem feltétlenül egy rossz működés, csak ésszel kell csinálni.