A nővérem szerető lett, én ezt nem tudom sem elfogadni, sem támogatni? Rossz testvér vagyok emiatt?

26 éves, egy 50 éves pasi szeretője. Akinek felesége van, akitől hogy, hogy nem, 3 év alatt nem sikerült elválni, mert valami közbejött mindig.

Évek óta megy a huzavona, a nővérem rajong érte, azzal jön, hogy elég neki ez a kapcsolat, mert "legalább így lehet vele". És hogy inkább ez, minthogy mással legyen, mert ő rosszul van már csak a gondolattól is, hogy más hozzáérjen.

Igen, csak ez egy érzelmi hullámvasút neki és amúgy is elég labilis. Hol a fellegekben van és újságolja, hogy összeköltözés a terv, máskor a pasi nevét kiejteni sem szabad, mert "számára ő meghalt" és beszélni sem akar róla.

Nagyon sokszor vigasztaltam már, száz tanácsot adtam neki, nem egyszer éjszaka mentem át hozzá, hogy megnyugtassam. Olyan is volt, hogy nyaralni mentünk a párommal, ők előtte nap "szakítottak", párom hívta őt is, hogy jöjjön velünk nyaralni, ne otthon itassa az egereket. Álltunk minden költségét, majd 4 nap után beközölte, hogy a pasi foglalt neki hazafele repülőjegyet és hazamegy, mert kibékültek.

Családot, gyerekeket akar, már ott tart, hogy így, szeretőként is bevállalná, mert annyira vágyik egy gyerekre... És, hogy akkor legalább a férfiból egy rész mindig vele lehetne. Itt szakadt el nálam a cérna, mert kevés ennél önzőbb dolgot tudok elképzelni. Elmondtam neki, hogy hiába a testvérem és szeretem, a gyomrom forog ettől az egész helyzettől és attól, mennyire vak és naiv. Az ő élete, nem szólok bele, de engem ne fárasszon többet a heti drámákkal, mert ha tényleg elege lenne a pasiból, egy kétsoros üzenettel szakíthatna és tiltaná mindenhonnan.

Utána hívott édesanyánk, hogy én miket mondtam a testvéremnek, mert kiborult teljesen és hogy ebben a helyzetben nekem mellette kéne álljak és támogatni, nem még támadni és kioktatni. Neki is elmondtam, hogy ebben a helyzetben semmi támogatnivaló nincs, ő csak azért fogadta ezt el, mert a nővéremmel járó anyagi tehet így róluk lekerült.

Elmeséltem a páromnak is, ő mondta, hogy igazam van végülis, de minek mondtam ezeket a tesómnak... Szóval rajta is azt éreztem, hogy miért nem tudtam csendben maradni.