Kicsit félek, hogy nem lesz már a családnak semmije. Más is van ilyen helyzetben? Mi a teendő?

Nekünk sincs már meg a kocsink se, hiába lakunk nagy, emeletes házban, a fele már nem a miénk, van vagy 3 banki hitelünk, és kb egyik napról a másikra élünk.

Hogy mi a teendő? Fogalmam sincs :S

Szia!

Az én szüleim már 15 éve egyre jobban csúsznak le a lejtőn. Eladták a lakásukat, azóta albérletben élnek. Autójuk sincs már évek óta, bár előtte is csak régi használtak voltak. Máról-holnapra élnek, semmi félretett pénzük, Anyunak éve óta nincs bejelentett munkahelye, pár havonta váltogatja a melóhelyeket, de volt, hogy 2 évig nem dolgozott egyáltalán. 56 éves, Apu 58, úgyhogy pár év múlva mennének nyugdíjba.

Számomra ez rettenetes, hiába nagyon szeretem őket, de akkor is, nem tudom feldolgozni magamban, hogy ilyenek. Tudom, hogy szemét dolog erre gondolni, de szerintem ők azt várják el tőlünk (3-an vagyunk testvérek), hogy majd mi tartsuk el őket, ha már nem tudnak dolgozni.

Állandóan elmaradnak a rezsivel és persze elvárják tőlünk, hogy kisegítsük őket, amikor jön a fizetési felszólítás...

Én már ott tartok, hogy nem segítek nekik, mert nekem is saját családom van, 2 kisgyerekem, lakáshitel stb és hiába fizetem ki a tartozásaikat, 1 év múlva ugyanott lennének és ráadásul a pénzem sem látnám viszont...

Szóval kőszívű vagyok, de ők meg nagyon könnyelműek. Ha változtatnának a hozzáállásukon, akkor persze segítenék.

Amúgy egyet tudok tanácsolni: ha tudsz, költözz külön!

Nem ismerem a szuleidet, de igy is ugy erzem, hogy konnyelmuek es nem tudnak gazdalkodni!

"Addig takarozz, amig a takarod er!"

En hiszek a kozmondasokban, mert nagyon sok igazsag van bennuk, tehat vannak emberek, Akik tul koltekeznek es nem fontoljak meg, hogy mire es hova adnak ki penzt. Mar pedig a penzt megkell fogni, s addig amig van, nem pedig a kolcsonre szamitani, mivel a kolcsonok csak halmozodnak, de azokat visszakell adni, s kozben megkell tudni elni is!

Mar most Nekik igy nagyon nehez lesz, viszont Te a sorsodat alakithatod maskent, mivel tanulsz, aztan dolgozol, s aztan mar elkezded az onallo eletedet elni.

Tehat kulon koltozol, s amikor ugy gondolod, hogy segiteni akarod Oket egy bizonyos osszeggel havonta, akkor segitesz, de ha nem tudod megtenni, akkor azt nem muszaj.

De ha ebben a kornyezetben maradsz, akkor Te is ugy fogsz elni, mint Ok.

Szia!

Nálunk is ugyanez a helyzet, csak itt anyukám a "hibás". Ő is hitelre vett házakat, fedezet ezekre az amit apukámtól örököltünk. Ha úszik a hitel úsznak a lakások és a házak is. Amikor felvette őket úgy tűnt tudja törleszteni, hát mondanom sem kell, hogy hitel most már akkora mint a ház értékének a 1.5-szerese.

Szerintem a te apukáddal is valami ilyesmi történt. Nyilván rosszul spekulált. Szerintem érdemes lenne átgondolni, hogy hogyan jártok a legjobban, ha eladjátok a telket az fedezi-e a hitel összegét, vagy mekkora részét(már ha el tudjátok adni). És mekkora rész marad még ezek után törleszteni. Üljetek le beszélni apukáddal, hogy minden tartozást írjatok össze egy papírra, stb. Tényleg látnotok kell végülis mennyire rossz a helyzet. Akiknek tartoztok velük mindenképpen vegyétek fel a kapcsolatot, próbáljatok mérséklést vagy késleltetést vagy részletfizetést kérni.

Te gondolom még fiatal vagy, nézz utána az önkormányzatnál, iskolában milyen segélyekre vagy jogosult. Sok kicsi tudod!

Sok sikert és kitartást, legjobbakat kívánom.

Nagyon sajnálom a helyzetedet, és én is csak azt tudom mondani, hogy állj a sarkadra, menj el dolgozni, és amint lehet költözz el. Az ilyen könynelmű emberek mindig a másiktól várják a segítséget, és azt nem látják be, hogy erőn felül vettek fel hitelt, amit persze nem tudnak törleszteni.

A mi családunkba is van ilyen, nem is egy, de tudod mit, nekünk nincs többszázezres konyhabútor, meg extramodern elektronikai kütyünk, de hál'Istennek hitelünk sem. Inkább élek így, és nyugodtan fekszem le minden este, mint úgy, hogy bármikor jöhetnek foglalni.

Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagytok, de ez a szüleid hibája, amiről nem tehetsz, mégis valahol te is megszívod az ő hülyeségüket.

Állj a saját lábadra.