Mi lenne a legjobb megoldás a kicsinek és persze az egész családnak az alábbi helyzetben?

Terhes vagyok,ami csak a legutolsó pillanatokban derült ki,talán nem is baj,túl gyáva vagyok egy abortuszhoz!

Van már egy kislányom,az édesapjával 3 éve külön vagyunk,de sok kérlelésre adtam neki még egy esélyt.Tudja,hogy terhes vagyok és így is vállal,azt mondja én vagyok neki a nagy ő,úgy ahogy vagyok,más gyerekével a szívem alatt is!

Az igazi apuka nem tudna,akarna nekünk közös életet teremteni,egyébre pedig nincs szükségünk,hogy néha-néha felbukkanjon és összezavarja mindannyiunkat!

Én azt szeretném,hogy az én nevemet viselje és tisztában legyen azzal,hogy aki neveli az nem a vérszerinti apja.

A "párom" azt szeretné,hogy apának szólítsa és ennek én is örülök.Ő felvállalná teljesen is,a nevére is venné,de annyi a jóakaró ember mostanában,hogy úgyis hamar kitudódna és nem akarom,hogy ezt akárhány évesen is mástól tudja meg!Illetve a nagyszülők se peszrtálnák szívesen más gyerekét,hiába szereti a fiúk sajátukként.

Szerintetek mennyire sérülne?

Hány évesen kellene elkezdeni magyarázni neki,hogy azt mondod,hogy apa,de neked nem ő az "igazi apa".

És nem jönne rá egykettőre,hogy megtalálja az igazi apját,ami szintén csak árt neki!

Én úgy érzem az a helyes és csak az kivitelezhető,ha őszintén nevelem,de mennyit ártok neki ezzel?

Van valakinek tapasztalata,vagy ötlete,véleménye?

Köszi előre is!