Volt már olyan, hogy egy kapcsolatod vége rettenetesen fájt, annak ellenére, hogy tudtad, ennek már nincs értelme?

Szia,

dehogynem érdekelne engem/minket a te problémád!

Nekem pl menni kellene dolgozni, de gondoltam gyorsan írok neked! Nekem anno 4 éves kapcsolat szakadt meg - közös megegyezéssel, bár a másik fél jobban akarta.

Én is magam alatt voltam, de:

- mérlegeltem, hogy milyen volt nekem az a 4 év (jó, rossz dolgok) Rájöttem, hogy nincs mit sírnom miatta.

Hidd el, az idő sokat fog segíteni. Egy a fontos, ne nosztalgiázz könnyes szemmel a régi emlékek, fényképek felett. Csinálj valamit, amivel eltereled a gondolataidat.

Én anno nem is tartottam vele tovább a kapcsolatot - nem taliztunk, nem telefonáltunk egymásnak. Könnyebb volt a lelki elszakadás. Mert egy idő után kialakul a lelki függőség, a megszokás érzése.

Sokat voltam a barátaimmal, dolgoztam, szomorú voltam egy kicsit az első hetekben.

Aztán 4 hónap elteltével találkoztam azzal az emberrel, aki ma már a férjem :) Elcsodálkoztam teljesen, hogy ő mennyire más, mellette nem kellett azt a sok hülyeséget elviselnem.

Tehát nem ért véget az életed, csak ne legyél türelmetlen, és ne szaladj bele futó kapcsolatokba vigaszt keresni. Majd találkozol te is az igazival, aki megbecsül.

Remélem tudtam segíteni! :)

Puszi, szép napot!

Mimi 27L

Óohhhh, hát persze én is tudnék mesélni....de inkább nem teszem, mert már vagy 1000x elmeséltem (ennek hála meg is ritkult a baráti köröm elég rendesen) és már a hányinger kerülget hogy nem vettem észre hogy mennyire gáz volt a srác....de lényeget elmondom 2 mondatban:

1.

Nekem most így jobb, mert bárhová elmehetek, kimozdulhatok, úgy hogy nem kell a másik előtt magyarázkodni, fűzögetni és könyörögni, hogy jöjjön velem, ergo a TELJES SZABADSÁG ÉRZÉSÉnek örülök most per pillanat :) (este elmehetek egy hooligans koncertre ha a kedvem úgy hozza :)

2.

Valami vége egyben új dolog kezdete... :)

kitartás!

Keress magadnak egy hobbit, mert gondolom az most neked nincs: gyöngyfűzés, gipszöntés, varrás, gyertyakészítés - ez meg jól jöhet ha karácsonyra készülsz :)- rajzolás, festés - ilyen jellegű könyveket meg már lehet letölteni a netről is csak nyitott szemmel kell szörfölni :) - fotózás, vagy rendezd át a szobádat, nézz egy kis Gordon Ramsayt ahogy leordítja a beosztottai fejét, töltsd le a kedvenc sorozatodat és nézd az esténként, mozdulj ki - ma úgyis szép napos idő van- menj el vásárolni, vagy csak nézelődni, iratkozz be egy nyelvtanfolyamra, kezdj olyanokba amiket még nem próbáltál! (pl: falmászás, vad vízi evezés, ejtőernyőzés)...! :) Kell még ötlet? XD

Szerintem ilyesmi majdnem mindenkivel előfordul. Tanulni kell belőle...

Természetes, hogy fáj, bár nekem is ingább az egóm háborgott egy hasonló szituban, hogy nem érdemelt meg. Aztán rájöttem, hogy én vagyok a hibás, mert bármikor leléphettem volna. Én vagyok a hibás, mert hagytam, hogy kihasználjon. Én választottam rossz pasit, én nem hagytam ott időben, én nem akartam észrevenni, hogy nem szeret úgy, ahogy engem szeretni kell (a maga módján biztosan szeretett, de az kevés volt...). A legrosszabb az, hogy egy idő után az ember rájön, hogy nem a pasi csapta be, hanem ő csapta be saját magát, mert mindvégig hinni akartuk, hogy lesz jobb. Ezért vállalni kell a felelősséget, nem a másikat okolni, és megbocsátani önmagunknak.

Nekem 3 év volt, neked 5. Nem lesz könnyű egy ideig, de mondogasd magadnak, hogy megérdemled, hogy őszintén szeressenek, és erre így most kaptál lehetőséget. Ha maradnál, esélyed se lenne.

Az én exem egyébként 2 évvel később megpróbálta magát visszakönyörögni, de nem dőltem be neki. Kutyából nem lesz szalámi... :)

A múltat ne akard eltemetni, nem fog sikerülni. Nézz szembe vele, és próbálj a jó dolgokra emlékezni - biztosan voltak, ha eddig vele tudtál maradni. Ne akard kitörölni a pasit, mert általa is lettél olyan, amilyen most vagy, alakított téged, nem lehet egy részt kivágni belőled. Élj együtt az emlékével, de legyél tisztában vele, hogy ő a múlt. A jövő pedig... lehet nagyon izgalmas... :)

Húú, mikor elolvastama kérdést azt hittem én írtam ki az este, csak már nem emlékszem( kicsit alkohollal vígasztalódtam)

Nálam is ugyanez a helyzet, 4 év után szakítottunk, most pénteken. Még nagyon friss a dolog és hiába volt közös megeggyezés, mégis fáj, úgy érzem nem tudok mit kezdeni magammal. Aztán tegnap este még össze is futottunk véletlenül, nah az is betett...És nagyon félek tőle, hogy elgyengülök és azt mondom, hogy mégis jobb volt vele, mint egyedül és nem várom meg míg jön valaki más, akivel jobb lenne.

Nagyon sok kitartást neked, más tanácsot enm tudok adni, mert én sem tudom mihez kezdjek, hátha majd ír neked valaki valami okosat, amit én is megfogadhatok.

23/L

Minden szakitás fáj az elején de ha eszedbe jutt gondolj arra milyen szemé1 húzzásai voltak, és járj be az egyetemre flörtölj, meny be a bulikra keres melót...

Vesd bele magad új dolgokba gyorsabban találnál mást és nem lenne időd róla agyalni.