Másra is nyomást gyakorol a családja hogy gyereket szüljön?

Nagypapám nem bírja elviselni ha fürdetem vagy a kezemből etetem a kutyát. Azt mondja "szüljek inkább egy gyereket és azzal csináljam ezt, meg ma már egyre többet hallani hogy a nők gyerek helyett állatokat tartanak és azokkal foglalkoznak es ez mennyire helytelen". Mondtam hogy én nem is nagyon szeretem a gyerekeket. Erre a valasza:"nem baj, a sajátomat szeretném".

De ő nyilván régebbi generáció mások voltak a szokások.

De anyám is,aki nagyon fiatalos amúgy, sokszor rendszeresen mondja, ami már nyomásgyakorlásnak érződik hogy unokát szeretne. például egyszer el kísért az orvoshoz ahol az orvos tett egy ilyen meg jegyzést nekem hogy "gondolom szeretne majd gyereket?". Én nem is tudtam mit mondjak mert 21 évesen ez gondolatban sincs nekem, nulla szociális élettel, de anyám válaszolt helyettem lelkesen hogy igen ő nagyon szeretne unokát. De többször hangoztatta már nekem mikor 18 eves voltam, hogy a nők régen ilyenkor mar régen szültek.

Apám meg azt akarta hogy egy barátjával jöjjek össze és szuljek neki gyereket. Ezt teljesen komolyan gondolta hogy ez mennyire jó lenne már, mennyire vicces lenne stb.

Vagy például anyám egy ismerőse arról beszélt a vese műtétem előtt hogy emiatt fenall egy kis kockázat hogy nem lehet gyerekem és milyen kár pedig annyira szép vagyok.

Végtelenül undorítónak, primitívnek és megalázónak tartom hogy más emberek és a saját családom is valami tenyészállatnak néz.

Más is van hasonló helyzetben? Hogyan tudjátok ezeket a megjegyzéseket elengedni?

Mert mostmar mivel szinte állandóan ezt hallom, azonnal ugrok rá es olyan szinten idegbeteg leszek ha hasonló téma bárhol szóba jön, hogy már aztan szégyellem magam a kiborulásomért utólag.