Szerintetek van értelme a "büntinek"? Miért gondolja azt pár szülő, hogy 1 hét szobafogság megoldja az adott problémát?

Mert ha megcsinálja párszor a gyerekkel, és a gyereknek van egy csepp esze, akkor felfogja, hogy ha nem akar megint egy hétig a szobában ülni, akkor nem csinálja az adott dolgot újra.

Persze van olyan gyerek, akinél nem működik a dolog, de legalább addig is szem előtt van.

Mert a legtöbb szülő inkább igy oldja meg a helyzetet hogy még véletlenül se kelljen leülni beszélni azzal a gyerekkel.

Pedig sokszor lehet hogy éppen csak arra lenne szükség, hogy leüljünk és mindent elmagyarázzunk nekik. A szoba fogságból csak annyit tanulnak meg hogy ha hibáznak akkor mi lesz belőlle de azt nem hogy amit tettek az miért rossz. Pl ha egy gyerektől az anyja elveszi a játékát mert feleselt de nem mond neki semmit a gyerek csak annyit fog érteni hogy amit csinált rossz de azt nem hogy miért. Pedig ez nagyon fontos lenne. Egy gyereknek magyarázni kell hogy mi miért történik nem pedig csak büntetni.

Szerintem az a gyerek, akit meg kell büntetni, az meg is érdemli. Nem azt mondom hogy én egy szent voltam, sose csináltam semmit, de a békés viszony megőrzése érdekében az esetek többségében megértettem ha valamire azt mondták nekem hogy nem, és nem csináltam olyasmiket amiből baj lehet. Voltak kivételek de akkor sem a büntetés volt a megoldás, mert anyámék tudták hogy értelmes vagyok és mindenféle büntetés nélkül is megértem, hogy ha valamit nem jól csináltam.

Persze vannak szülők akik meg minden apróságért büntetést adnak, na az se normális, úgy meg könnyen egy muja, másoknak mindig engedelmeskedő felnőtt lehet a gyerekből...

Nagyon szépen hangzik az "üljünk le és beszéljük meg vele" dolog, de a gyerekeknek, nem épp az a legjellemzőbb szokása, hogy elfogadják a szüleik által jónak vélt dolgokat. Akkor sem, ha értelmesen elmagyarázzák nekik, mert ott a dac, a kamaszkor, a düh - ilyenkor mit sem ér a megbeszélés.

Könnyű ajánlgatni is, hogy akkor ki kell találni valamit - de mit? Akkor már legyen büntetés, hadd tanulja meg a maga kárán, hogy vannak határok is az életben.