Mostohaanyukák, aki nagyon kicsi gyereket kapott a párjával együtt, milyen volt?

Kamasz se mindig vészes. Nekem marha nagy szerencsém volt, férjem lánya 10 évvel fiatalabb nálam. Sokáig nem merte bemutatni, amíg nem volt biztos kettőnkben. De addig az anyja mindennek elmondott otthon (nem miattam váltak, a válás után ismerkedtünk meg), így tartottam tőle, hogy a lánynak már kész véleménye lesz - az anyjáé.

De teljesen normális volt, beszélgetett velem, majd mondta, hogy neki szimpatikus vagyok, semmi baja velem.

Azóta is jó a viszony, néha segítséget is kér kamasz-panaszban, vagy háziban.

Nevelni nem nevelem, az a szülei dolga. Ha kettőnknek van nézeteltérése, akkor az ketten rendezzük, abba meg a férjem nem szól bele - mint ahogy én se abba, ha az apjával vitatkozik. Bár van annyira érett gondolkodású és kedves személyiség, hogy nehéz vele hosszú távon összeveszni, a konstruktív vitára vevő.

Mostanában volt egy "királykisasszonyos" időszaka, nagyon látványosan megsértődött semmiségeken. Egyik nap mentünk érte és valami botrányos színű rúzs volt rajta (öreg mamis narancssárga :)). Már az apja elkezdett röhögni rajta, utána egy darabig ugrattuk ezzel. Máskor visszapoénkodik, de most megsértődött és folyamatosan bámult kifelé az ablakon a kocsiban. Vagy 20 perc után hátrafordultam és rámutattam a másik oldalon levő ablakra, hogy "abba az irányba is sok szép látnivaló van ám!" - itt próbált csúnyán rám nézni, de közben láttam, hogy próbál elnyomni egy mosolyt, nem sok sikerrel. Közben az apja elől harapdálta a kormányt, mert az egész mimikáját végignézte a visszapillantóból. Na, ennyire volt komoly az a sértődés :)

Páromnak van egy 13 éves kislánya. Mondanom sem kell, hogy a legrosszabb életkorban van éppen. Soha egy percig sem akartam és nem is próbálkoztam nevelni, egyszerűen azért, mert nem az én feladatom. Így kialakult közöttünk egy "baráti" viszony, olyan ő nekem, mint egy "kisbarátnő":)

Bármi problémája van, velem osztja meg, szeretjük egymást.

Én amondó vagyok, hogy a gyereknek tudnia kell, hogy a szüleinek ő a legfontosabb és ezt soha, senki nem veheti el tőle.