Anyám folyton engem állít be hibásnak mindenért. Csak tizenhat éves vagyok. Mit tegyek?

"Még mindig 16 éves vagy

akkor nagy lázad volt,most meg második hete lógsz bármiféle testi baj,csupán depresszió miatt.

Nem hiszem el hogy ettől nem mehetnél te el iskolába. Jó,szar. Elhiszem hogy rossz dolog,voltam már nagyon súlyos gösörben iylen téren,de iskola nem,gépezés és valagnövesztés igen. Aztán te vagy felháborodva hogy nem csinálsz semmit mikor nincs bajod,mégis itthon ülsz. Lehet hogy anyád egy roppant hirtelenharagú teremtés,de te pedig nagyon is lustának tűnsz."

halgass már el ha csak bántani tudod akkor csak hallgass! Nem kioktatásra és fikázásra van szüksége hanem együttérzésre és hogy megoldást találjon!

és ilyen állapotban tényleg nem mehet iskolába, megnézném te mit tennél az ő helyzetében!

Amúgy meg aki tanul szorgosan és megcsinálja amit kell az miért lusta? Ki vagy te hogy csak így bírálsz másokat meg kritizálsz? ;)

"Most pedig te vagy felháborodva és sajnáltatod magad. Igen,ez segít."

jó egy bunkó vagy! Dehát ilyenekkel van tele ez az ország viszont veled nem kell törődni mert csak provokálsz másokat ;)

"A válasz írója 61%-ban hasznos válaszokat ad."

te sem vagy normális ha őt okolod, az édesanyja valószínüleg feszült azért is mert meghalt a férje, meg ugye a problémák összejönnek a felnőtteknél így a lányán tölti ki a mérgét agresszivitását, találni kellene az édesanyjának valamit amivel le tudja vezetni a feszültségét, valamit hogy ne a lánya legyen a célpont. Meg ugye a kislány is vágjon ezt-azt oda neki, nyissa fel az anyja szemét hogy valójában hol is van a gond...

Az édesanyjának kellene változni mert így csak örökké depressziós lesz a lánya és az élethez sem lesz kedve.

szia! Hasonló helyzetben voltam, ezért megértelek. Nekem apámmal voltak problémáim. Nagyon agresszív volt, és főleg velem. Volt, hogy papuccsal ütött, volt, hogy ököllel kiütött. mindig azzal dicsekedett, hogy bokszoló lett volna, ha nem törik el a karja. Na, énrajtam bemutatta, pedig nem volt rá oka. 1 hétig voltam teljesen kék, szerintem agyrázkódásom is lett, de nem vittek orvoshoz. Akkor kb 16 éves voltam. Amúgy már 4 éve meghalt. A végén már annyira féltem tőle, hogy családi vacsorán folyamatosan a kezét néztem. Velem nem volt semmi baj, csak énrajtam vezette le a munkahely feszültségét. Anyám óvónő, mégse védett meg. Egyszer le akarta tépni a fejbőrömet. Nagyon sokáig fájt utána. Mindig azt mondták, hogy azért dadogtam, mert megijedtem. Én tudom, hogy mitől ijedhettem meg, akár mit is mondanak.

Most már csak anyukámmal élek. Vele nem olyan nehéz, mostanában jól elvagyunk.

Tudom, hogy nehéz, nekem is az volt, de ki kell bírnod. Találj valami hobbit! Állatod van? Vagy barátod? Az sokat segít. Az a lényeg, hogy amíg mással foglalkozol, eltereled a figyelmedet. Addig is pihen a lelked.

Kitartást kívánok neked!

Az iskolát meg ne hanyagold, mert minél hamarabb végzel, annál hamarabb vállalhatsz munkát! Egy érettségi azért kell az élethez. Ezt tartsd szem előtt.

Esetleg kérj segítséget az iskolában!

Minden jót, és ne add fel!