Aki volt már hasonló helyzetben az segítene légyszi? 14/L (Elég fontos, és gőzöm sincs mit csináljak. )

ismerős helyzet, velem is volt ilyen.mindig kell valakit piszkálni.ezzel nem tudsz mitcsinálni.én úgy oldottam meg,hogy oda sem mentem hozzájuk.egyedül voltam,mindent egyedül csináltam.rossz lesz a közeljövőben,h egyedül vagy,de később meg jó,hiszen önállósodsz,talpraesettleszel.egyedül iseltudsz majd inzézni dolgokat,nem úgy,mint akik csak csoportosan mernek menni a titkárságra.

Sajnos mindig vannak ilyen lányok,akik kibabrálnak mással.

Remélem,h neked könnyebblesz,mint nekem volt... :)

Én is hasonló cipőben jártam, kb. fél évvel ezelőtt. A legjobb barátom új társaságba keveredett, akik khm.. Hát nem voltak rá túl jó hatással. F*** volt mindenkivel és vele sem igazán lehetett beszélni.. De mostanában megint jóban vagyunk.

Te is barátkozz másokkal, mert ők sem lesznek mindig melletted, akármilyen jó barátok..

15/F

Szia!

14 éves vagy! Tehát ez azt jelenti, hogy nemsokára vége az általánosnak és mehetsz gimnáziumba, hacsak nem hatosztályosba jársz.

Amúgy tudom ez szinte elképzelhetetlen és kívülállóként jobban látni a dolgokat, de én a helyedben nem barátkoznék velük. Ha van lehetőséged, iratkozz be valamilyen sportra (pl. röplabda, úszás, kosárlabda vagy amit szeretsz), hogy új barátokra tegyél szert. És hidd el, biztosan akad majd olyan, aki nem fog kihasználni téged, és szeretni fog, akárcsak te őt.

És nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz az osztályközösséged, én is voltam hasonló cipőben, de sajnos nem nagyon lehet mit tenni, át kell vészelni azt az időszakot, hogy utána minden másképp alakuljon.

Hidd el mindenből tanul az ember.

Ha más nem, egy-két normális fiú, ha akad, beszélgess velük. Talán ők nem mindig olyanok, mint a lányok.

Ez nehéz ügy, tudom, mert én is voltam hasonló helyzetben. Velem az volt, hogy igazi barátot nem sikerült találnom (volt egy bnőm, de amikor elkezdett zülleni, akkor én tudtam nemet mondani, és nem tartottam vele... ivott, cigizett, részegen csókolózott a diszkóban, én erre azt mondtam, kösz, nem leszek ilyen)... eleinte engem is cikiztek, bár szerencsére a végére egész jó lett az osztályközösség, de mki megmaradt a "jóban vagyok vele"-szinten. Baromi nehéz, de jobb ilyenkor egyedül maradni, mint teperni olyanoknak a szeretetéért, akik nem érdemlik meg... akkor én is nagyon sokat szenvedtem, de most már látom, hogy volt értelme, mert most van egy tényleg nagybetűs barátom, és őt semmi pénzért nem cserélném el semmire :).

21/l

Voltam hasonló helyzetben, és mégsem tudok segíteni.

Ezt a problémát egy valami oldja meg: az idő.

Én is hatosztályosba jártam - úgy mentem oda, hogy a régi osztályomból senkinek nem hiányoztam utána. Gimiben mi 4-en voltunk legjobb barátnők, de abból is pont a legeslegjobbat vesztettem el. Igaz, akkor már pár évvel idősebb voltam Nálad. Csak annyi történt, hogy volt egy tábor, amibe én nem mentem el, mert pont akkor máshol voltam nyaralni. Ők ott voltak, és megismerkedtek néhány idősebb fiúval. A következő tanév úgy kezdődött, hogy ők megállás nélkül tudtak mindenféle olyan dologról sutyorogni, amit én nem értettem. És ahelyett, hogy hívtak volna, hogy menjek én is velük, amikor találkoznak a többiekkel, egész egyszerűen nem foglalkoztak velem többet.

A 16. volt életem legszörnyűbb szülinapja. Suli után egész délután a szobámban bőgtem, mert mindenkinek volt fontosabb dolga, mint hogy velem ünnepeljen. Pedig volt tortám, csináltam meghívókat, és felállítottuk a kertben a pingpongasztalt...

Az élet sajnos ilyen. Főleg, amíg fiatal az ember. Barátok jönnek, és mennek, és utólag nagyon könnyű azt mondani, hogy nem voltak érdemesek a barátságunkra, meg hogy csak addig kellettünk nekik, amíg nem jött jobb. De ott és akkor az ember úgy érzi, hogy teljesen egyedül maradt, és hogy csak ő ilyen szerencsétlen.

Elmentem egyetemre, és azt hittem, na majd ott lesznek új barátaim, és az majd örökké tartani fog. És még vége sem lett az egyetemnek, már megint egy barátnőm sem maradt.

De mégsem vagyok egyedül. Pont azért, mert gimiben magányos voltam, én is az interneten kötöttem ki, és nem abból a 30 emberből kellett válogatnom barátokat, akik az osztályba jártak, hanem sok százból, meg ezerből, akikkel a kedvenc csetszobáimban, meg fórumokon találkoztam. Itt ismerkedtem meg a kedvesemmel is (18 évesen), akivel 6 év után idén nyáron összeházasodtunk.

Neki, talán mert fiú, sikerült az egyetemen barátokat találnia, akik nekem is jó barátaim azóta, és minden szabadidőnket együtt töltjük, és hosszú ideje a legjobb barátnőm a húgom, akivel 14-16 évesen el sem tudtunk képzelni mást, mint hogy éjjel-nappal öljük egymást.

Nem kell, nem is szabad feladni, amíg úgy érzed érdemes küzdeni értük, de sosem szabad valakihez csak azért ragaszkodni, mert félsz az egyedülléttől. Ezt jegyezd meg, mert később, ha barátod lesz, ez méginkább igaz lesz. Ha látod, hogy egy barátság, vagy kapcsolat nem működik, és bármit teszel nem lesz jobb, mert nem rajtad múlik, akkor tovább kell lépni, hogy később ne azt érezd, hogy milyen hosszú időt elvesztegettél valakire, aki meg sem érdemelte, hanem mielőbb találhass újat, jobbat.

24L