Hogy viszonyultok a párotok/élettársatok/esetleg férjetek gyerekéhez/"felnőtt"gyerekéhez?

00:51es vagyok megint.

Ha 10-15 év múlva összejönnék egy férfivel, akinek lenne nagyobb gyereke, esetleg még kicsi gyerek. Én megpróbálnék jól kijönni vele. Persze nem erőszakosan, tudom, nem egyből "szeretne" meg! Idő kell, hogy megszokja az új "családtagot".

17/ L

A páromnak 3 gyereke van, (11, 20, 21év). Mindegyikkel jó viszonyban vagyok. A kicsi minden hétvégén velünk van, olyan, mintha velünk élne, ezért ugyanúgy viszonyulok hozzá, mint a sajátjaimhoz, csak annyi a különbség, hogy neki kicsit finomabban, udvariasabban szólok, ha valami nem tetszik, mert a helyzetből adódóan természetes, hogy érzékenyebb.

A nagyobbak ritkábban jönnek, mert messze laknak, de olyankor több napig nálunk vendégeskednek. Jó a hangulat, jó a kapcsolatunk. Mivel nem feladatom nevelni őket, így az együttlétek alatt csak beszélgetek velük, meghallgatom, amikről mesélnek, főzök nekik, vagy olyan közös programokat szervezünk, ahol mindenki jól érzi magát.

Rendeztünk már pl olyan közös nyaralást is, ahol mindegyikünk gyereke eljött az éppen aktuális baráttal, barátnővel. Nagyokat úsztak, fociztak, csúszdáztak együtt, esténként pedig közösen társasoztunk, kártyáztunk, vagy mindnyájan együtt főztünk. Megkértek, hogy jövőre is szervezzünk ilyen közös nyaralást:)

18 éves lánya van (én 28 vagyok), nagyon jól kijövünk. Az esküvő óta ugrat is azzal, hogy "anyu", ami a korkülönbség miatt eleve lehetetlen lenne :) Férjem 39.

Ha piszkálni akar a lánya, akkor "nagyi" vagyok :) Ha hárman megyünk valahová (ránézésre 3-4 évre saccolható a lány és köztem a korkülönbség), akkor az emberek kapkodják a fejüket, hogy mit tudhat a pasi, hogy két oldalról jönnek neki a puszik és egyik csaj se tépi meg a másikat :)