Kit érdekel? Léteznek olyan nők, akik hazaérvén nem a munkahelyi dolgaikról beszélnek minden áldott nap (2-2,5 órát)?

Az ember szereti megosztani a másikkal azt is, hogy mi történt vele adott napon.

A műveltséget hogy tudja valaki megjátszani? Vagy van, vagy nincs... Na mindegy.

Ha valami olyan sztori történik, biztosan elmondjuk egymásnak, hogy nevessünk a hülyeségeken.

Márpedig mindkettőnk munkahelyén történnek kabaréba illő dolgok. :P

Ha valami bánt, ami a munkahelyen történt, azt meg úgyis észrevesszük és kiszedjük a másikból. ;)

Minket érdekel, hogyan telt a másik napja. Attól függetlenül nem csak erről beszélgetünk, de erről is.

A műveltség nemcsak ott kezdődik, hogy beszélgettek gazdasági eseményekről, irodalomról, művészetekről, kiállításokról, színdarabokról. Az is a műveltséghez tartozik, hogy kultúrátlan meg tudd hallgatni a másikat, tanácsot tudj neki adni, vagy ha nem érdekel, akkor ügyesen tereld a témát.

Sok nő szeret csacsogni, mesélni, bosszankodni, felháborodni mindig valamin (műveltségtől függetlenül). Ha tényleg ennyire megválogatod a partnereidet, akkor biztos eléggé okos nőt találtál ahhoz, hogy megértesd vele, hogy ezt tegye a barátnőivel, mert nem szeretnél még munkaidő után, otthon is munkáról hallani és csak olyan dolgokról meséljen, amiben a te konkrét segítségedre, véleményedre van szüksége. A többivel meg fölöslegesen hergeli magát és téged.

Ha okos, művelt nő, meg fogja érteni, hogy te szeretnél egy kicsit lazítani munka után, nem pedig idegesítő dolgokról hallani, és neki is jobb lesz, ha kicsit pihenteti a munka témát.

Mi csak a lényeget mondjuk el röviden a munkahelyi dolgok közül. Ilyen lényegek a poénos szituk, ezeken nevetünk ( ismerjük egymás munkatársait és így könnyebb)vagy ha olyan változás van, ami kihat az életünkre. Ez kb. 10 perc mindkettőnk részéről és ez sem minden nap.

Én már megtanultam, hogy becsukom az iroda ajtót és már onnantól kezdve nem érdekel a meló. Majd másnap fél 8-kor újra azzal foglalkozom, de otthon nem.

Hát akkor megvan a cél: keress egy olyan csajt magadnak, aki hazaérve a nyolcórás taposómalomból majd szívesen beszélget veled építészetről meg matematikáról (WTF?)... Csak ugye tudjon főzni is, meg legyen jó anya, meg jó az ágyban, meg az IQ-ja verdesse a 150-et, de felülről, és legyen kedves, és ha lehet Elle mcPherson teste legyen a nyaka alatt.

Szerintem az olyanok, mint te, elmehetnek a búsba, ne haragudj.

Szegény csajt foglalkoztatják a gondjai, konfliktusai, a nagy ighazság meg az, hogy te lesz@rod a dolgait. Nem vagy kíváncsi az élete egy részére. Szerintem hagyd el, jobb lesz neked - de még neki mennyire.

Én úgy vélem, hogy egy párkapcsolathoz hozzátartozik, hogy érdeklődünk a másik fél élete iránt. És mivel életünk felét, jobb esetben csak 3-adát a munka teszi ki, szerintem teljesen normális, ha az emberek munkából hazatérve elmesélik párjuknak, hogy mi történt velük aznap. Ilyenkor pedig az a legidegesítőbb, ha csak bólogat a másik. Illik érdeklődni! Szerintem a fene megette azt a kapcsolatot, ahol nem érdekli az egyik félt az, hogy mi történt a másikkal nap közben. Ez nem csak hogy bunkóság, de számomra az igazi szeretet hiányát is jelenti. Hiszen akit szeretünk, az iránt érdeklődünk.

Persze nem mondom, hogy csak ebből álljon az egész napos beszélgetés. Nálunk ez úgy működik, hogy mikor hazaérek, elmeséli a párom, hogy mi volt vele a munkahelyén, majd én, hogy mi volt az egyetemen. Aztán később már (persze a hétköznapi "kimostad az ingemet?" beszélgetést leszámítva) történelemről, politikáról, gazdaságról beszélgetünk. Arról, amit napközben a rádióban/hírekben hallottunk és megfogott minket, stb. Ilyenkor jól kivesézzük a témát. Volt, hogy 11-kor belekezdtünk egy vitába, miszerint ki lehetett régen a legnagyobb vezető/hadvezér, és annyira más volt a nézőpontunk a téren, hogy mi alapján kell vizsgálni, hogy ki jó vezér, hogy egész hajnali fél 3-ig erről beszéltünk :) Szóval mi aztán tényleg jó sokat szoktunk beszélgetni műveltségi kérdésekről, de számunkra a mindennapi/munkahelyi témáknak is helyük van társalgásainkban.