Miért jó ez apámnak? Mit "élvez" ebben?

Anyukám meghalt, így most "muszáj" vele élnem. Ritka rossz természetű ember, alkoholista és mérhetetlenül agresszív, mint egy idegbeteg, szó szerint. Ő nem ismeri be, hogy alkoholista de én látom, hogy az, nem vagyok vak. Minden nap annyi pálinkát iszik, hogy rossz nézni. Csodálom, hogy nem került még kórházba emiatt. Hetente többször is eldurran az agya. Tegnap este elmentem a boltba, addig az ég világon semmi baja nem volt, mikor hazaértem azt vettem észre, hogy az összes holmimat szanaszét dobálta a szobámba. És ez volt a kisebbik gond, utána egy másfél órás ordibálás következett. Pontosabban csak ő kiabált torka szakadtából velem, én csak hallgattam és bőgtem, mint egy idióta. Olyanokat mondott, hogy "Szar seggnyaló vagy", "Genetikai hulladék vagy az anyáddal együtt", "Úgy falhoz b*szlak, hogy összefosod a falat", "Olyan tetű vagy mint az anyád, b*zdmeg!", Anyára azt mondta, hogy "megdöglött", és, hogy a halálával csak a nyomort hozta rá.

Komolyan mondom, hogy én abba a pillanatba azt gondoltam oké, most azonnal lemegyek a konyhába és felvágom az ereimet, én ezt nem bírom tovább.

Nem bírom ezeket a mindennapi veszekedéseket, úgy érzem kezdek beleőrülni a helyzetbe. Nem tudom anyát gyászolni, mert apa naponta ócsárolja és sértegeti.

Komolyan mondom annyira bánom, hogy egy ilyen aljas ember az apám. Szívesebben laknék szerény körülmények között, de egy olyan apával aki támogat, megért, és legfőképpen szeret. Ebben az évben el szeretnék költözni ebből a pokolból, de úgy érzem, hogy a lelki sebek (melyeket apám okozott) nem fognak egyik napról a másikra begyógyulni.