Akit gyermekkorában rendszeresen megvertek, megaláztak a szülei, azokra felnőttként hogyan hatott mindez?

Erre én is kíváncsi lennék, mert félek, hogy örök életemben kísérteni fognak apám hülyeségei...meg amiket tesz velem évek óta. Szörnyű, kineziológus segített csak kicsit lazítani magamon. :S

Soha sem fogom elfelejteni azokat, amiket tett velem és az anyámmal.

Sehogy nem dolgoztam fel.

A legszörnyűbb, hogy anyaként azt se tudom, hogy kell "rendesen" szólni egy gyerekhez, hogy kell vele bánni, mit csináljak, hogy oldjam meg a konfliktusokat. Ro.hadt nehéz.

Anyámnál ez úgy megy, hogy ha valami nem tetszik, akkor ordít, felhergeli magát, és mehet a verés, hogy levezesse a feszültséget.

Most már felnőttként persze nem ver, most ordít, és elmond mindennek, és ott árt, ahol tud.

Így se jobb.

Rettentő nehéz úgy anyának lenni, hogy elképzelésem sincs arról, milyen egy jó anya, vagy hogy kéne csinálni.

rendszeres verésben volt reszem.

monodm azt hogy soha de soha nem ütném meg a fiamat,mert akarmiely szemtelen is ,es megérdemelné a pofont,akkor is az a kép villan be hogy teged (azaz engem is vertek)

inkabb nem szolok hozzá az hatásosabb.

Hát, évek óta pszichológushoz, pszichiáterhez járok, gyógyszereket: nyugtatót és antidepresszánst szedek, most készülök befeküdni a pszichiátriára...azt hiszem, nem lehet feldolgozni! :(

23L

Nem vertek ugyan rendszeresen, de általában Anyukám a Neki nem tetsző dolgokat veréssel tudatta velem. Azért vert néha, mert tehetetlen volt, ha felidegesítettem akkor így vezette le a feszültséget. Meg hirtelen természetű és kiabál minden szarért, mint a sakál.

Feldogozni nezezen lehet, főleg az otthon tanult rossz tulajdonságokat levetkőzni, azt a nagyon nehéz. Én is hasonlítok kicsit rá, mert hamar felidegsesedek, monjuk nem verekszem. De hát ezt a példát mutatta, nem???

Pl.: Anyukám mindig szólt, hogy sok kakaót teszek a tejbe, sok sajtot teszek a pizzára vagy magára ettem a szalámit, párizsit. Mérges volt.

19 évesen elköltöztem otthonról és a párom szüleinél lakunk és így majnem 2 év után is furcsállom, hogy az Ő anyja nem szól ilyenért... Elég nehéz elfelejteni ezeket.

De az idő remélem majd mindent megold.

22/N

Ja igen és nem tudom, hogy hogyan merjek gyereket vállani, mert az a neveltetés amit kaptam nem a megfelelő kép arra, hogyan kéne felnevelni egy gyermeket. Addig nem is vállalok, mert nem merek...

:-(

Az én apám évekik terrorizált (nem akarom részletezni) bennünket (anyut+5tesómat) gyilkossággal is kisérletezett, én lelkileg teljesen kikészültem. Nincs egy barátom sem, aszociális, aszexuális lettem, öngyilkos is akartam lenni. Most van egy barátom, aki nagyon sokat segitett de nem tudtam teljesen feldolgozni az eseményeket. Vele is bő 1 év volt mire magamtól hozzá mertem szólni (akkor már együtt voltunk). Nehéz, felejteni nem lehet...

Pszichologushoz nem jártam soha, nem engedtek, de a családvédő kifejezetten azt mondta h el kell járjunk.

Már két éve hogy vége a rémálomnak, de még most is ugyan olyan nyomi vagyok!:(

18L

Verni nem vertek rendszeresen, de sokat ordibáltak velem - aminek a következménye az, hogy gyakorlatilag az összes ocsmány jelzőt ismerem.

Próbálom feldolgozni a dolgot, nem könnyű. Nem szívesen beszélek a családban senkinek se magamról, se arról, mi történt velem, meg miről mit gondolok.

Családot nem szeretnék.

20/L