Lehet egy ember életében több nagy szerelem is? Attól félek sosem fogom tudni újra azt érezni

Azt hiszem, lehet... Habár nem sokszor voltam szerelmes, illetve nem halmoztam a pasikat, azt gondolom lehet.

Viszont a saját tapasztalat, hogy sosem lesz a többi olyan már, mint az első. Lehet valakit ugyanúgy nagyon-nagyon szeretni, de mivel minden társ más, ezért a következő szerelem is másabb lesz.

Úgy értem, felesleges az elsőhöz, ahhoz a bizonyos naaagy szerelemhez hasonlítani a többit, mert nem lesz ugyanolyan, közel sem. Lehet ugyanannyira elsöprő, de másként. Az a legfontosabb, hogy tudd lezárni a régit, mert akkor jutsz el arra a pontra, hogy az újat nem hasonlítod hozzá.

Csak akkor van esélye az embernek átélni mégegyszer ugyanazt, ha nem ragaszkodik görcsösen az előzőhöz.

Aztán lehet, hogy ez butaság, de én így éltem meg.

Ezen már én is gondolkoztam és arra jutottam, hogy nem. Azért nem, mert az első nagy szerelem úgy jön, hogy az ember nulla tapasztalattal rendelkezik, naivitása pedig az egekben. Ezért tudja olyan intenzíven átadni magát az érzéseinek. Úgy viselkedik és érez, mint egy kisgyerek, aki még nem ismeri a világot ezért előítéletektől mentesen, őszinte örömmel veti bele magát a játékba. Emiatt az első szerelmet "boldog gyerekkor" szindrómának neveztem el.

A következtetés pedig az, hogy ez nem baj, hogy így van! Tegyük fel, hogy valakinek boldog gyerekkora volt, azért mégsem akar újra gyerek lenni. Jó rá emlékezni, de azért túlzás lenne ugyanazt az érzést üldözni egész életünkben. Ez egy fejlődési folyamat, aminek megvannak a szakaszai és minden szakasznak megvan a maga ajándéka. Ne görcsöljetek ezen, és ne kössétek magatokat egy fejlődési szakaszhoz, mert ha megrekedtek itt, nem tudtok teljes életet élni. Az élet pedig akkor jó, ha teljes. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem természetes, amit éreztek. Lássátok meg a másikban az embert és ne hasonlítgassatok folyton. Ugyanolyan nem lesz, de ha elengeditek a múltat, lehet jobb is! Az első pedig megmarad szép emléknek és tapasztalatnak.