Tényleg elég a jó anyasághoz, ha a gyerek megéli a 18 éves kort?
Sokszor találkoztam már azzal, hogy ha valaki nem akarja az anyjára/anyósára bízni a saját gyerekét, az "orra alá dörgölik", hogy te is felnőttél valahogy, vagy x gyereket felnevelt, azoknak se lett semmi baja.
Ez azért kínos kérdés, mert pl. én sem engedem a gyerekeim közelébe az anyámat, és nagyon jó okom van rá. Többek közt egy pokoli gyerekkor, és jelenleg is rettentős sokat ártott nekem is, a kicsiknek is.
Kifejezetten fáj, mikor ezt így valaki foghegyről odaveti, és ha elmesélném, miket kellett nekem át élni a négy fal között, talán el se hinné.
Hozzátartozik, hogy persze kifelé mutatni kell, milyen csodás anya is ő, és milyen odaadó, szerető nagymama, közben meg.... hagyjuk.
Ez az érvelés nekem egyet jelent azzal, hogy ha az ő gyereke nem halt meg 18 éves kora előtt, nem ölte meg se szándékosan, se véletlenül, maradandó károsodást se szerzett, az épp elég, hogy a gyerekre vigyázzon, és részt vegyen a nevelésében.
Komolyan, ezzel az erővel a pedofil bácsiknak is oda lehetne adni a gyereket, meg nem öli, csak megszeretgeti egy kicsit. :(
Aki ezt szokta mondani (te is felnőttél valahogy, nem lett semmi bajod, hány gyereket felnevelt, stb...) komolyan úgy is érzi, hogy ennyi épp elég??
Mi kis hü.lyék közbe meg megszakadunk, hogy "szuperanyuk" legyünk. :S
válasza:Engem anyám egész életemben sanyargatott lelkileg. Mindig szidott, még akkor is ha jól csináltam valamit, sosem dícsért.
Pl. amikor az érettségim hazavittem, nem szólt hozzá semmit, de a hátam mögött mindenkinek dicsekedett vele micsoda kislánya van neki.
A páromat el akarta tiltani tőlem 1évnyi együttlét után, csak mert szerinte sokat voltam távol itthonról (20 évesen, mert suli után nem mentem haza rögtön az első vonattal)... hát itt betelt a pohár, költöztem.
Azóta sem szól hozzám, de ha így is lenne, akkor sem engedném a gyerekeim közelébe... a végén még ellenem fordítaná őket is a hátam mögött, mint a testvéreimet
válasza:Aki szuperanyának hiszi magát,az már is sokat árt a gyerekének!
Nem szupernek kell lenni,hanem csak szerető,gondos anyukának. Természetesen az apukával együtt kell felnevelni a gyerekeket. Nekik családra van szükségük,nem csak az anyjukra.
Amit írsz,azt nem a gyerekét kínzó mamákra mondják,hanem azokra a fiatalokra,akiknek semmi nem jó,amit az idősebbek tanácsolnak.
válasza:Miert kel kifele mutatni, hogy milyen csodás anya is ő, és milyen odaadó, szerető nagymama, közben meg....
Ha jobb ember es edesanya akarsz lenni mint anyad, akkor ne tedd ezt, ne hazudj magadnak meg masoknak. Ha ezt csinalod, akkor legalabb kifele mutatod, hogy jo volt minden ahogy volt, pedig irasod szerint nem.
"Mi kis hü.lyék közbe meg megszakadunk, hogy "szuperanyuk" legyünk."
Hulyenek ered magad, hogy mindent ami a legjobb meg akarod tenni es adni gyerekednek? En nem erzem igy egyaltalan. Szivem diktalja es a kotelessegem, mint egy anya. Ne legyunk szuperanyak, hanem a legjobbak amik tudunk lenni.
A "szuperanyut" idézőjelben használtam fent is, és itt is, nem véletlenül.
Másrészt: ezt már nekem is mondták, pedig én TUDOM, hogy milyen volt anyaként, miket megtesz most is, és TUDOM, hogy soha nem szeretném, ha a saját gyerekemnek ezt át kell élnie.
Ha valakinek gondja van a nagyszülőkkel, mindig előkerül az érvek között, sőt maguk a nagyszülők is fel szokták hozni érvként, hogy "Bezzeg én 4 gyereket felneveltem", és még ők sértődnek meg, ha az ember felvázolja, hogy mit is csinál jelenleg a nevelése eredménye (öngyilkos akart lenni, veri a feleségét, tönkretette az egész családját, évek óta feléje se néz, stb, stb).
Tehát nincs konkrétan kimondva, de a "gyerek felnevelése" sokak szemében egyenlő azzal, hogy nem szerzett maradandó testi károsodást, a lelkieket meg soha nem veszik figyelembe.
Az meg más tészta, mennyire felelős gondolkodású anya, akinek elegendő, ha a gyereke nem hal éhen pár napig, és nem érdekli, ha mellette némi lelki terrorban, felpofozásban, és egyebekben is része van.
válasza:A válasz írója 72%-ban hasznos válaszokat ad.
A válasz megírásának időpontja: ma 11:49
OK, félreérthető voltam. Gyerekként nekem is részt kellett venni a színjátékban, anyáknapi ünnepségeket hányni tudtam volna.
Most anyám teszi az agyát, ő milyen jó nagymama, hogy szeretik az unokák, mennyi mindent tud róluk, áradozik, stb, minden szava hazugság. A valóság meg az, hogy kb. egy éve nem is látta őket, csak ha egy buszon utazunk, vagy szembejön az utcán, akkor odaköszön.
Amúgy is megrögzött hazudozó. :S
válasza: válasza:Kedves Kerdezo,
nem sok ember van olyan akinek, sajnos, ne lenne egy rossz emleke. De mint felnott, tul kell ezeket hidalnunk, a rossz felneveles nem jelenti azt, hogy minden hibankat raharitjuk a csaladi gondokra. Felnotten mar mi is tudjuk mi a rossz es jo. Tul kell lepnunk testi es lelki fajdalmunkon, mert ha nem sajat gyerekeink eletet keseritjuk, sajat magunkat tesszuk tonkre, marpedig gyerekeinknek szuksege van rank, mint egy szereto, todatos edesanya.
Nem érted.
Én, mint tudatos, szerető édesanya, úgy gondolom, nem bízom a gyerekem olyan emberre, akiben nem bízom, aki nem biztosítja a megfelelő testi-lelki fejlődésüket, vagy aki nem fogja őket szeretni.
Ha a nagyszülő ilyen személy, akkor rá sem.
Ellenben nem fogom elfogadni, hogy az az ember, aki világra hozott pár gyereket, akik jelenleg még életben vannak, máris megfelelő referenciákkal rendelkezik, hogy az én "életem értelmeire" vigyázzon, pláne részt vegyen a nevelésükben.
Mivel nekem kicsivel komolyabb céljaim vannak velük, mint hogy életben legyenek holnap is. :S
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!