Főznétek/főztetek/főztök ANYÓS konyhájába?

Igen, én főzök anyósoméknél, és anyósommal is.

Igaz mi már együtt lakunk lassan 5 éve. De szerintem összecsiszolódás kérdése az egész. Nálunk is van, hogy beszólogatott, és teszi ezt a mai napig is néha, de el kell engedni a füled mellett, ezt hívják úgy, hogy alkalmazkodás. És amíg ott laktok alkalmazkodni kell az ő konyhájához. Az én anyósom is olyan, hogy ebbe csak ezt főzi, azt teszi, stb. Ezt én úgy oldottam meg, hogy vettem magamnak, amit én használok. Vita megoldva.

Megegyeztünk, hogy mivel ő otthon van hétköznap, akkor ő főz- így nekünk is kényelmes, mert mikor este hazaérek nem kell bíbelődnöm a kajával, de a hétvége szigorúan az enyém/miénk, szombat, vasárnap és és a párom főzünk. A nagyobb ünnepekre pedig közösen készülünk. Néha igaz ránk szól, hogy főzzünk valami rendes kaját (értsd pörköltöt tésztával)mert mi mindig valami különlegeset alkotunk, de legtöbbször ízlik neki. :) És ahogy már előttem is írták. Kérdezz, és légy kedves, azt szeretik az anyósok:)

Kedves Kérdező! Fogadd szívből jövő, őszinte részvétemet! Én 6,5 évig laktam az anyóssal, holott első perctől lett volna hol külön lakjunk, de anyuci pici fia nem akart elköltözni. Én még egy teát (!!!) sem készíthettem el magamnak, mert biztosan ki fog forrni a víz a tűzhelyre, amitől az tönkre megy, leejtem majd a bögrét, és lepattogzik a zománc, ne is mosogassak, majd ő megcsinálja, mert a vizet nem szabad a lefolyóba önteni, mert az eldugul, ki kell vinni az udvarra, nem szabad meleg vizet venni, mert mire odaér a bojlerból, az milyen pazarlás, inkább forralni kell, ha főznék, biztos kifutna a kaja tűzhelyre, a bögrét a fülénél fogjam, mert kicsúszik a kezemből, a wc-t pisilés után miért kell annyi vízzel leöblíteni (ő nem tette, kőkemény húgyszag is terjengett a wc-ben örökké, mert nem fogta fel, hogy hiába a nyomorult illatosító beakasztva a csészébe, ha sose éri víz...), sz*rás után miért kell annyi wc papírt használni, minek kell hetente mosni, és miért annyit, miért annyi vízben, miért kell a ruhákat kimosni, ha csak 1x voltak rajtam, nem a bányában dolgozom, sőt, eleinte a mosógép is csak dísznek volt, mert ő a keverőtárcsás 100 éves gépével mosott, és ragaszkodott hozzá, hogy ő mossa az én cuccaimat is, valamint örökké nézte, mennyi ideig vagyok a fürdőszobában, a csökött agyával nem volt képes felfogni, hogy nem folyatom egész idő alatt a vizet... Majd az egyházi válásnál, a mélyen vallásos vén *urvának volt pofája azt mondani, hogy idézem "nem kedveskedett a férjének soha vacsorával"... Mégis hogy az anyámba' tettem volna, mikor a tej megmelegítésénél is mindig jelen volt, nehogy kifuttassam... A drága exférjemnek pedig mindig mikor felhoztam a különköltözést, a köv. válasza volt "Te büdös k*rva"... napokig nem szólt hozzám, mintha legalábbis én mondtam volna rá valami hasonló fajsúlyú dolgot.

Konkrétan én elköltöznék a helyedben, és ha utánam jönne, jó, ha nem, akkor válnék.

Ez az építsük be a tetőteret nálunk is téma volt, csak én nem mentem bele. Attól még naponta összefutottunk volna, és ugyanúgy beleugatott volna mindenbe. Mondjuk aztán már azt mondta a vén k*rva, minek is költöznénk el, ő nem bírná a rezsit, és így hárman mégis könnyebb...

Én nem szívesen főznék más konyhájában, és ugyan így azt sem nagyon szeretném, ha más főzne az én konyhámban. Anyósodat is megértem, meg téged is. Nem szeretnék másnál főzni, ahol nem tudom pontosan, mit mire használ az illető, sokkal magabiztosabban főzök a saját terepemen. És tényleg nem örülnék, ha más főzne az én konyhámban, hiszen nálam is vannak dolgok, amiket csak egy bizonyos dologra használok, de ezt más nem tudhatja, és nem tetszene, ha másra használná.

De én, ha csak nem lenne valamiért krízis helyzet, nem is laknék együtt másokkal, anyóssal, vagy családostul a szüleimmel. Nem mintha antiszociális lennék, csak hát az ilyen együttélésből általában veszekedés lesz előbb-utóbb. Én 19 éves korom óta külön lakom, albérletben. Persze anyagilag sokkal jobb lenne, ha nem így lenne, de szerintem két család nehezen fér meg egy otthonban, pont az ilyen dolgok miatt, így én azt választottam, hogy inkább kevesebb pénz marad, de így legalább nincsenek ilyen összezördülések.

Különben szerintem főzni nem egy nagy kunszt, de MÁSNÁL főzni már az, olyan, mintha egy aknamezőn sétálna az ember.

23/L

Együttérzek veled.Én se tudok nagyon főzni , csak nagyon alap dolgokat.Én fél évig laktam anyóspajtásnál.De azt utáltam, h. ő is és a párom is azzal idegelt fel, h. majd az anyós megtanít főzni.Igazából én nem adtam oda pénzt,mert én haza adtam(anyu nagyon követelőző).Melóhelyen ettem, de ha nem ettem a pároméknál akkor egyből azzal jöttek h. biztos nem szeretem a fősztjét.Én nem főztem, nem is lett volna rá lehetőségem,mert kicsi konyha és én dolgoztam, mire haza értem már kész volt a kaja.Na meg teljesen más az ízlésünk.Most már nem vagyunk jóban, szóval már nem fenyeget ez a veszély...

Bár tény h. a páromnak hiányoznak az anyja kajái,de nagy ritkán főzök itthon(alap dolgokat),mert hétvégén anyu főz(most nálunk lakunk)

Az a baj, h. párom Romániai kajákat szereti(ott született), nekem meg azok nem jönnek be