Mi a véleményetek erről?

Szüleim elváltak 10 éve. Apám, és úgymond az ottani családom borzalmas. 3 emberről van szó, apám, testvére és nagymamám. Nagyjából annyit kell róluk tudni, hogy nagybátyám magának való, munkamániás, "művészlélek", se családja semmi. Mamám nagyon régóta egyedül él, ezért kicsit megborult már, oda kell rá figyelni. És az apám ugye.

Szóval ő olyan ember, aki nem tud semmilyen döntést meghozni magától rendesen, kell mellé valaki, aki "utat mutat neki". Eléggé elcseszett lett az élete a válás után. Borzasztó az anyagi helyzete, és az életkörülménye. 41 évesen az egészségi állapota is nagyon aggasztó. Tudott volna rajta változtatni, de mivel naiv és jószívű, ezért mindig átveri MINDENKI, ami engem rohadtul idegesít. Mivel nem akar egyedül lenni, ezért már a 3. olyan lányt viszi magához, aki egyértelműen csak élősködik rajta és kihasználja, de nem küldi el, nem csinál semmit.

Eddig ezekkel nem foglalkoztam, mivel úgy gondoltam, hogy felnőttek, az a helyes, amit csinálnak, de most már látom, hogy egyáltalán nem. És ezt mások is észrevették. Kb. egy éve mamám, sőt még anyum is arra jutott, hogy majd ha végzek sulival, és dolgozok, akkor majd én odaköltözök hozzá, mivel rohadt nagy házban él, és úgy is valamennyire egyedül akarok élni. Ez eddig ok, de ez mellett szerintük nekem kell majd egyenesbe hozni ott a dolgokat, mivel én vagyok a legmegbízhatóbb a családban. Persze én is azt akarom, hogy rendbe jöjjön az élete, amit elb@szott, mivel szeretem, csak így semmilyen más lehetőségem nincs. Ki akartam menni külföldre tanulni, dolgozni, de tudom, hogy ha nem változtatnak pár dolgon, akkor apám sorsa meg lesz pecsételve. Csak így elég nagy terhet raktak a vállamra. Miért nem tudnak a szülők, csak szülők lenni?

Erről nem tudok senkivel beszélni, mert a két család problémája egymás előtt tabu, és csak kíváncsi vagyok más emberek véleményére ezzel kapcsolatban.

19/F