Ki él együtt anyósáékkal és hogyan? (lent)

Én majdnem egy éve élek anyóséknál, és én is csak miattuk veszekszem a párommal.

A pénzügyeik szörnyűek, nem tudunk mi sem megélni a párommal, mert nekünk kell mindig helyrehozni amit ők elcssznek (pl. sunyiban nem fizetik a villanyszámlát, aztán csodálkoznak hogy jön az utolsó felszólítás, és jajj most mi lesz, persze majd kifizetik a gyerekek!!!)... elromlik a hűtő? 14 fok van benne? Kit érdekel? Aztán csodálkozom hogy egy vagyont költök a kajára és megromlik!

Nem működik a porszívó? Akkor nem takarítunk amíg a gyerekek nem vesznek másikat!

Próbálom kerülni őket, de anyósom folyton bele akar szólni mindenbe, anyáskodna fölöttem... apósom néha még fodosni is próbált, hát a közelébe se megyek, még ha a falnak lapulva is kell közlekednem!

Sajna most annyit tudok jósolni, hogy 2 évig biztosan itt maradunk... csak érzem hogy kezd az egész a kapcsolat rovására menni, magamban a páromat kezdem hibáztatni azért mert ilyen szar helyzetbe kerültem (miatta vesztem végleg össze anyámmal)...

HÚÚÚÚÚÚÚÚ, nehéz dolog ez. Mi is hasonló cipőben jártunk. 4 évet 4 hónapot laktunk ott, de részemről szörnyű volt. Először még minden szép volt, de később ahogy az ember megismerte a mások szokásait egyre nehezebb lett.

Köztünk körülbelül két generáció van, így még nehezebb a dolog, mint például a férjemnek az én anyámmal. Köztük csak egy generáció van, tegeződnek és jobban meg is értik egymást.

Mikor elköltöztünk sem lett sokkal jobb a helyzet. Ez biztos köszönhető annak is, hogy közel költöztünk.

Épp a minap volt, hogy az apósom bejött zárt ajtón keresztül (mert előző nap ott hagytam a kulcsom).

A veszekedések nekünk is sokszor miattuk voltak (vannak).

Ha nincs hova menned, akkor tűrj, de ha sikerül elköltözni, akkor jó messzire menj és véletlenül se hagyd őket beleszólni SEMMIBE! Már az elejétől fogva, mert utána a fejedre nőnek!!!!!!!!!!

Írd ki, hogy ÉN VÁRAM ÉN HÁZAM!!!!!

Én egyszerűen nem értem a problémát.Ha valakivel együtt akarsz élni, akkor azt TI ketten tegyétek, nem kötelező az anyósékhoz menni.Ha ennyi panaszod van, tessék már holnap nézni albérletet.Ha viszont nincsen annyi pénzetek sem, akkor csak megtűrt személyek vagytok, szívességet fogadsz el, hogy ott lehetsz.És még gyereken gondolkodtok?Szülnél az anyósodhoz?Na ne már...

Mi 18 évesek voltunk, amikor összejöttünk, mid a kettőnknél 4 szobás ház volt, testvér sehol, ott lakhattunk volna, ahol akarunk, mégis albiba mentünk, dogoztunk, mint a hülyék, és 2 év múlva a saját házunkba költöztünk, a fiunkkal együtt.Én nem mentem volna senkinek a nyakára, de a férjem sem.És most, hogy a fiunk lassan nagykorú, gondoskodni fogunk arról, hogy neki se kelljen velünk lenni a családjával majd, mert az mindig csak bajok forrása.

Kedves utolsó, nem tudom miért feltételezed, hogy aki együtt lakik szülőkkel, az egy élősködő! Sajnos nagyon sok fiatal nem tud elindulni az életben, főleg a mai világban, örülök, hogy te pont egy kivétel vagy.

A kérdezőnek: igen ilyen együttlakásnál jönnek ki a generációs külömbségek, és főleg ha még az alkalmazkodóképesség is a nullát veri, az kész káosz. Bár véleményem szerint: az, hogy te laksz az ő házában, az nem jogosítja fel arra, hogy magánjellegű dolgaitokba beleszóljon, vagy bármi olyat tegyen, olyan ügyben, ami nem tartozik rá. Én 8 éve lakok anyósékkal, azóta született kisfiam, aki ma már 2 éves, és bizony az elején borzasztó volt, sőt volt, hogy azt mondtam, hogy kész vége elválok.

Ez nagyon sok problémát okoz egy kapcsolatba, főleg ha anyuci kicsi fiáról van szó.

De idővel hidd el jobb lesz, sőt, nálunk már (mivel én viszem a háztartást)az én szavam a döntő, függetlenül attól, hogy kinek a háza. Azt hogy mindenbe megpróbálnak beleszólni egyszerűen meg kell mondani nekik kertelés nélkül, hogy ez nem tartozik rájuk, és kész! Erre más megoldás nincs.

Kitartás, és bízz benne, hogy rövidesen a saját kuckódban fogsz tenni-venni!