Párkapcsolat? Voltatok így? Láttok esélyt még?
Párommal 3éve vagyunk együtt.2éve együtt is lakunk.Az első év fordulónkon eljegyzett.Általánosságban jónak mondanám ezt a 3évet,bár ez a harmadik hullámvölgyben volt tele.Egyszer fent voltunk egyszer lent.Sok lett a vita,féltékenykedés.Számtalanszor döntöttünk,megváltozunk.Eddig nem ment.
A legutóbbi veszekedésünk 2 hete,illetve tegnap volt.Ilyenkor meggondolatlanul vitázunk és a fejéhez vágtam hogy ma már ne aludjunk együtt.Azt mondta,ha komolyan mondom akkor most egy percet sem gondolkodik azon hogy menjen-e.Aztán amikor odáig jutottunk hogy biztosra mondtam menjen,már gondolkozott rajta megkérdezte vagy 4szer hogy biztos vagyok-e benne.Persze mondtam,menjen ez így nem jó.Ekkor (férfi létére)neki is kicsordult a könnye és sírt hogy sajnálja hogy így alakult,3év mégis 3év,bármilyen erősnek érzi magát most nem bírja hogy ne sírjon.Ekkor persze én is elkezdtem sírni és átöleltem,mondtam neki ne menjen sehova mert nem tudom elengedni.Azt mondta ő sem engem!Volt egy másik ilyen gondolata hogy azt mondta nem szeret már úgy 2hete ahogy régen (mint írtam 2hete volt egy nagyobb vita),nekem ez nagyon rosszul esett és ezután kérdeztem tőle,hogy gondolja így folytatni hogy kijelentette hogy "nem szeret"úgy?A válasza az volt,hogy szeret ő de ez a szerelem a szíve legmélyéről jön és mély.Meg azért mondta hogy nem annyira,mivel akkor "összetört"a szíve.
Én azt gondolom,a tegnap után hogy bármennyit is vitázunk és az agyára megyünk egymásnak,ettől függetlenül szeret ő is és én is végtelenül!És nem akarjuk elengedni a másikat.
Egyfajta forduló pont lehet ez,igazán azt érzem most már hogy változtatni kell a dolgokon hogy ne legyen annyi vita,mert úgy érzem mégis ő a nagy ő!
Tudom,ezt nem lehet átadni rendesen itt betűk formájában,de mégis remélem értitek miről van szó.Mit szűrtök ki belőle?Szeret engem?Van esélyünk egy életre szóló kapcsolatra?Esetleg saját tapasztalat?
Ebből az egészből annyi fix, hogy 3 év után nem akarjátok elengedni egymást. A szerelem már elmúlt, különben fel sem merülnének ezek a gondolatok.. a szeretetben és kölcsönös tiszteletben együttélés során viszont már most kiütköznek a problémák, eltérő igények, vélemények.
Én is végigjártam ezeket a lépcsőfokokat, és hiába húztuk sokáig, szakítás lett a vége. Hiába a ragaszkodás, együtt megélt élmények, ha a jövőtök mást tartogat számotokra.
Próbáltatok változtatni, megbeszélni a dolgokat, de nem sikerült. Tovább lépni nehéz.. pedig jobb lenne mindkettőtöknek.
Aki azt mondja, évek múlván, hogy a kapcsolatukban nincs vita, az egyszerűen hazudik!:) én mindig ezt mondom.
Itt az a nagyobb baj, hogy mióta együtt életek, azóta van több vita, és féltékenykedés. Lehet, hogy nem tudtok együtt élni? Se veled, se nélküled?
Szerintem ti borzalmasan szeretitek egymást, és külön szép dolognak tartom, hogy elsírta magát a párod. nekem ez nagyon szimpatikus, mármint maga az, hogy nem szégyell sírni. Érezte, hogy baj van, ettől megrémült, és eltört a mécses. Mi mást bizonyítana ez, mint azt, hogy szeret?
Megmenteni mindenképp meglehet a kapcsolatot, csak akkor most már nagyon sürgősen uralkodjatok magatokon.
Ha vita van, lehet azt szépen is tenni, mikor érzed, hogy túl lőnél a célon, vagy hangosabban reagálnál, akkor szólj rá magadra, hogy "ácsi, ácsi, ennek van más módja is"
Sok sikert kívánok nektek:)
17:22 vagyok még annyit akarok csak írni, hogy csak akarni kell:) képzeld el a helyzetet, hogy külön mentek, többé nincsenek közös ébredések, közös reggelik, és azok a bizonyos megszokott dolgok. Egyedül kelnél fel, nem lenne ott senki, borzalmas lenne nem igaz?:)
22L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!