Be szoktátok avatni a tizenéves gyerekeiteket a családi költségvetésbe?

Az én gyerekem még nem kamasz, 3 évesen még nem fogná fel, szóval neki ezt nem is lehetne megmagyarázni, bár azzal már valamelyest tisztában van, hogy vannak dolgok, amik drágák, és van, amikor azt mondom valamire, hogy erre most nincs pénz, bár szerintem inkább csak azzal köti össze, hogy ez annyit jelent, hogy nem vesszük meg.

Nekem is egyszer tizenévesen anyukám számolta ki, hogy mennyi a bevételünk, és ebből mennyi megy el a rezsire, azon felül mennyi marad, és azt mire kell költeni (élelmiszer, tisztítószer, bérlet, stb.). Előtte is kb. tudtam, hogy mi az, amit megengedhetünk magunknak, és mi az, amit nem, de azóta vagyok tisztában vele, hogy anyukám mekkora zsonglőr, hogy azért valahogy mindig meg tudta venni, amit nagyon kellett, pedig nem sok pénzből kellett gazdálkodnia.

Ma már felnőttek a gyerekeim.

De már egész kicsi korukban tudták,hogy a víz,villany stb. is pénzbe kerül.Együtt jártunk vásárolni,ha valamiből az olcsóbbat vettem meg,,mindig megbeszéltük,hogy miért.

Később egyre több dolgot beszéltünk meg velük. Iskoláskorukban már kaptak zsebpénzt hetente. (Középiskolában már havonta) Ebből kellett fedezniük a saját kedvtelésük mellett a kisebb iskolai kiadásokat is. Füzet,ceruza ilyesmi.

Ha elköltötték a pénzt,és kértek előleget,akkor megbeszéltük,hogy ez kölcsön,amit vissza kell fizetni. A kölcsön pedig kamattal jár,mert a felnőtt életben is így működik. Az első egy-két alkalom után már vigyáztak a pénzükre.

De volt olyan is,hogy a boltban akartak valamit megvetetni,amire nem volt pénzem. Ilyenkor elmondtuk nekik,hogy a kívánt dolog áráért mennyi kenyeret vagy vacsorának valót tudunk venni. Választhattak: megkapják,amit akarnak,de amíg az "ára" le nem telik,addig vacsorára csak üres kenyeret esznek. Egynél többször nem választották ezt.

Ma már önállóan vezetik a háztartásukat,és mind betudja osztani a jövedelmét,pedig egyiküknek sincs magas jövedelme.