A gyereketek fejéhez vágnátok mindenféle durva megjegyzéseket mikor egy apróság miatt felhúzzátok magatokat?

Soha ne mond, hogy soha.

A kérdésre válaszolva, nem vágtak ilyen dolgokat anyuék a fejemhez, talán a h*lye volt a legrondább, amit egy vita hevében megkaptam. De akkor is megtorpantam egy pillanatra és higgadtan mondtam neki, hogy ezt azért mégse.

Nem tartozunk a nem káromkodó, szenteskedő családok közé, csak valahogy egymás sértegetése kimaradt az életünkből. Ahogy az itteni tinik kérdéseit olvasgatom, nem is bánom. alpári módon tudnak ők is beszélni társaságban, de nagy átlagban mindezt otthonról hozzák. Persze tisztelet a kivételnek.

Csináld is másképp!

A jobbik eset, ha "relatíve ép" lélekkel megúszod, és egészen másképp csinálod majd, mikor módod lesz rá.

A rosszabbik, hogy átveszed ezt a stílust, és továbbnyomorítod vele a saját gyerekeidet. Ha lehet, ne tedd!

Anyukád egyedül nevel titeket ?

Ha igen, ha nem, biztos néha ideges, de ez nem jogosítja fel az ilyen viselkedésre.

Igazán nem uszítani akarlak, de egy ilyen alkalomkor, miért nem kérdezel vissza, de lehetőleg nyugodtan, hátha úgy hatásosabb, hogy akkor miért szültél meg ?

Még gyerek vagyok gyerekesen viselkedek, gondold meg mi ami igazán rosszat teszek. Csúnyán beszélek veled ? Lopok ? Rosszak a barátaim ? Nem tanulok ? Nem segítek ? Ha erre mindre nem a válasz, és még eszedbejut valami, én talán leírnám neki a kívánságomat, hogy legyen szíves kicsit lejjebb adni a haragjából. Hiszen te szereted, és megérted, hogy biztos fáradt, de azért ezzel nem segít a helyzeten, és nektek rosszul esik. Írásban azért jobb, mert nem pöccen talán föl, lehet, egy normális vagy akár több pillanatában elolvassa, és valóban eljut hozzá, és megérinti.

Ti pedig bizonyítsatok neki, hogy tudtok rendesen játszani, viselkedni, főleg mikor látjátok, hogy ki van.

Szia!

Nem emlékszem, hogy a szüleim sértegettek volna, amikor megszidtak. Nem volt jellemző...vagy már nem emlékszem.

Ami fontos, most 2 gyerekem van, és ha rossz fát tesznek a tűzre, igyekszem nem káromkodni. Mivel amúgy sem szoktam, így nem is nehéz ezt betartani. Van úgy,hogy el kell számolnom 10-ig, de akkor sem vágok a fejükhöz ilyeneket. Pláne,hogy még kicsik, és rögtön megragad bennük, és alkalom adtán vissza is mondják. Hallanak ilyet eleget az oviban, játszótéren, szomszédból.

A legdurvább egy basszus volt, ami kicsúszott, mert valami durva, de szerencsés kimenetelű baleset volt. Remélem bírom így, és később sem minősítem őket hasonlókkal, mint anyukád titeket.

Ez csak őt minősíti.

Persze, feszülhet annyira a húr az egyéb problémák miatt, hogy vulkánként tör ki az emberből, de neki kell arra figyelnie, hogy ez hol, kin és mikor csapódik le. Ezért vagyunk mi a felnőttek,hogy ezt normálisan kezeljük...

Elég szomorú, ha az ember tépi agyerekét.

Én lehet, hogy visszakérdeznék, anyu, téged is megtépett a mama, vagy mondott neked ilyeneket? Hátha elgondolkodik ezen.

Üdv!