Érdemes lenne rábeszélnem?
A férjemmel több év nyomorgás után végre zöld ágra vergődtünk anyagilag, és babánk lesz. Lehet, csak a hormonok teszik, nem tudom, de mostanában eszembe jutott olyasmi, ami eddig sose.
Mikor épp hogy megismertem a férjem, már akkor unszimpi voltam az anyjának, mert nem volt diplomám. Miután lediplomáztam, már olyanokba kötött bele, mint a hajam színe, alkatom, hogy nézek rá,stb... A férjemmel, vagyis a saját fiával is úgy bánt, mint egy utolsó mostohával, pedig ő is mindenben az anyja kedvét kereste. Egyszer elege lett, és elköszönt az anyjától, végleg. Ennek már több éve, és én még örültem is, hogy vége az örökös veszekedésnek, és hogy magunk kezdjük építeni az életünk, senkitől se vártunk támogatást, nem is kaptunk.
Mára viszont, mikor simizem a pocim, az jut eszembe, hogy anno anyósom is biztos örült a fiának, akkor meg miért történt ez? A férjemnek megemlítettem, mi lenne, ha ő kibékülne vele valamilyen szinten, (engem sosem viselne el, úgyhogy én nem is próbálkozom), de a férjem hallani sem akar róla, még egy beszélgetésről sem.
Hagyjam az egészet, vagy meséljek neki néha a kiskoráról(már amit tudok), amikor még nem volt minden olyan rémes köztük? Vagy csak a hormonok teszik, és ne bolygassam a múltat?
Rábeszélni nem ! Időnként megjegyezheted, hogy ó te és a nagyid ... és a mi kicsinknek csak egy nagyija lesz, pedig milyen fontos is az nekik, óvatosan szóbahozod.
Hátha elkap valamit, és megereszkedik.
Igazából örülj, hogy téged választott, nem az anyukáját, és boldogok vagytok. Tudom nem felhőtlen ez így, de örülj amid van, ne erőltesd háborgasd vele, mert begerjedhet. Nem csak te vagy kismama, Ő kispapa, neki is vannak most gondolatai, nyomást elkezdi érezni, hogy jön a baba, ne piszkáld.
Nekem az a vàlaszom, hogy nagyon aranyos vagy.Biztosan sok baja volt az anyósnak veled, de tudod a bocsàjtàs mindig jobb, mint a késõi bànat. Nem biztos, hogy most is ùgy viselkedne veled, mint régebben.
Lehet a fia belsõleg szenved és, ha te leszel az aki kibékitenéd az anyjàt a fiàval, akkor mind2 hàlàs lesz neked hidd el. En igy làtnàm jónak.
A saját bevallásod szerint úgy bánt a fiával mint egy utolsó mostohával... ezt te írtad. Indokot nem írtál. nem mondtad hogy milyen alapon viselkedett úgy ahogy. Akkor mégis mi változott volna azóta. Az embernek van egy jelleme. Általában ez nem sokat változik. Lehet javulás, vagy némi belátás, de alapvetően mindenki olyan amilyen. Ha akkor nem látta azt, hogy bunkó a saját fiával, akkor most miért lenne más a hozzáállása.
Ráadásul ebben a szituációban nem arról van hogy egy kamasz fiú kipróbálja a füvezést, aztán rájön hogy nem érdemes vele foglalkozni, vagy sokat bulizik, aztán megváltozik... Ez a másokhoz való hozzáálláson múlik. És ez nem nagyon szokott változni szerintem. Ő meg van arról győződve hogy joga van úgy viselkedni veletek ahogy. Vagy megszoksz vagy megszöksz tipikus esete. De ha akarsz megint majd pofonokat kap, ráadásul már gyerekkel, akkor csak rajta, keresd meg.
32/N
Azért nem írtam, hogy miért bánt így a fiával, mert mi sem értjük. A fia is kitanult, ahogy ő (az anya) szerette volna, és minden káros szenvedélytől mentesen éltünk, saját lábon, már suli mellett is (melóztunk).
Pont ezért mondtam (a gyerekkel való megalázás miatt), hogy CSAK a férjem próbáljon vele zöld ágra vergődni, hisz ők a rokonok. Én már feladtam, hogy engem elfogadjon, igaz, nem értem, miért voltam neki ellenszenves, mikor az egész család megszeretett, csak ő nem. Csak a fiával szerettem volna, hogy elbeszélgessen, mert régen még ő is úgy várta, mint most én az én picimet- akit nem szeretnék ilyen helyzet elé tenni, ezért is írtam, hogy csak a férjemnek kéne vele kicsit elbeszélgetni, hogy miért volt ez, és mi miatt jutottak ide?
Az jutott eszembe, hogy lehet, hogy attól félt ami be is jött neki, hogy elveszíti a fiát. Ettől sok anya fél mikor házasodik a gyereke főleg a fiúsok. Mert a fiúk általában nem ragaszkodnak annyira. A férjeddel mindíg úgy bánt, mint utolsó mostohával, vag csak miután megismert téged a férjed ? Ha utána, akkor egyértelmű erről van szó, hogy féltékeny, amit valószínűleg a férjed nem segített, hogy ne legyen.
Az én férjem mikor engem megismert, nagyon elhúzott anyukájától.Néhány hónapig ott is laktam, és én mondogattam férjemnek, hogy menj beszélgess vele, mert úgy érzi nem érdekled már, csakis én. Ami érthető valahol, de így nekem sem jó. Aztán egyszer anyukája nekem beolvasott, hgy az én hibám, ekkor én kiakadtam, hogy bocs hogy élek, hiszen én tudtam hogy érez, és próbáltam mindent megtenni. Aztán változni kezdtek a dolgok jó irányba. Nagyon betudnak a férfiak vakulni.
Ha neked ez a kapcsolat anyóssal szinte mindegy, akkor ne erőltesd, hogy a fia akarja. Azt hagy döntse el ő. Szóbahozni lehet óvatosan, de ami nem téged érint inkább ne erőltesd !
Az az igazság szeretnél egy kerek jó családot, főleg most hogy jön a babátok, de ez most mégsem a legjobb idő szerintem. Nálad most ez nagyon erős, más állapotban vagy és azért. Próbálkozni lehet , erőltetni semmi esetre sem. Magad és a férjed idegesítenéd csak, és most éppen ezt mellőzni kellene. Sok fárasztó napnak néztek elébe. Nyugodtan menjetek bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!