Mit tehetnék ebben az esetbe? Túl egóista lennék, és valójában nekem nem is jelentett volna annyit?

Az egész történet 4 hónapja kezdődöt, amikor megismerkedtem egy nálam 6 évvel idősebb fiúval ( én 22 éves vagyok), a tömbházban ahova költöztem az egyetem miatt.(amit, mint minden mást költségemet a munkámból fizetek) A kezdetektől fogva megtaláltuk a közös hangot, mindenről el tudtunk órákig beszélgetni. Elmondta nekem, hogy túl van egy váláson, és most a jelenlegi kapcsolata is válságban van, mivel a hölgy nem jól viseli magát.

Lassan kialakúl közöttünk egy kölcsönös mély tisztelet, amelyet igen erős érzelmek követtek. Ekkor, annak ellenére, hogy úgy éreztem teljes szivemből szeretem, eltávolodtam tőle, mivel akármilyen a kapcsolata nem akarok harmadik lenni, mivel ez nekem sem esne jól.

Egy nap, nem kis megdöbbenésemre beállított az édesapja és a fejemhez vágott minden elképzelhető rosszat, beletiporva a méltóságomba (habár én a mai napig egy fiúval sem feküdtem le, amit szerintem nincs miért szégyellnem). Azt követelte, hogy hagyjam békén a fiát és a, szerinte szent barátnőjét, aki mellesleg terhes volt.

Bár a szívem szakadt meg olyannyira eltávolodtam a fiútol, hogy a tegnapig nem tudtam semmit róla, és nem is tudnák ha be nem állít megint az apa, mégnagyobb meglepetésemre.

Bocsánatot kért a múltkori viselkedéséért és elmondta, hogy mekkorát tévedett, a hölgyel, aki nemcsak, hogy nem volt terhes, de a hibájából a fiú sulyos balesetet szenvedett 1 hete és még kómában van. (mikor mrgtudtam mindha 1 világ dőlt volna össze bennem). Most az apa arra kér, látogassam meg a fiát, hátha az én hangomra reagálni fog, mivel neki azt nyilatkozta, hogy ennyi idő után is olyan vagyok neki mint a levegő amit belélegzik. Én teljes szivemből szeretem, de félek nehogy felzaklassam.

Mit tegyek?