Aki hazas es/vagy gyereke is van mar, miert nem ugyanolyan ember egyesek szemeben?

Kedves Kérdező!

Véleményem szerint aki házas, és gyermekei vannak bizonyos szempontból gazdagabb, míg más szempontból pedig kötöttebb életet él, mint a másik oldal.

Én egy, a gyermekeivel úgy vélem tökéletes szimbiózisban élő anyuka vagyok, aki igen sokszor beszél a lányairól. Van egy 21 éves és egy 17 hónapos lányom. Ettől függetlenül van diplomám, és karrierem is. Képes vagyok a gyermekeim fejlődésén kívül tartalmas és mély beszélgetéseket is folytatni. De akármilyen filozófiai vagy irodalmi beszélgetést folytassak is, azt nem tartom egészségesnek, ha valaki ilyen dolgokat ír le önmagát védendő. Nem egészséges ha valakinek minden gondolata a gyermekei körül forog? Aztán miért nem? Nem vagyunk egyformák. Kinek mi a jó. Attól, hogy te így gondolkodsz, a másik meg úgy, még nem dőlt össze a világ.

Tudom ma a nők java része ide oda passzolgatja a gyermekét, hogy ugyanúgy élhesse az életét mint előtte. De hát az élet már sosem lesz olyan, mint azelőtt volt, hogy az embernek családja lett volna. Ez egy másfajta lét és tudatállapot. Amikor az ember maga elé helyez valakit. Ha téged zavar, hogy valaki örökké a gyermekéről beszél, szólj neki. Ha zavar, hogy feltételezik, hogy te is a tiédről beszélnél, és hogy miatta nem érsz rá, hát közöld, hogy te szabaddá teszed magad. Kinek, hogy jó. Én attól, hogy te másképp érzel, gondolkodsz, nem ítéllek meg téged. De te se háborodj fel azon, ha alapban feltételeznek rólad valamit.

Ne haragudj, de szerintem borzasztóan beszűkülhettél! Az utolsó két válaszod kár, hogy ilyen felháborodottra sikerült. Igaza, van a diplomás anyukának, s szerintem nem akart megbántani.

Szerintem szakadj ki kicsit sűrűbben, és akkor meglátod, hogy rengeteg kikapcsolódási lehetőség van, ahol olyan emberekkel találkozhatsz, akik nem néznek le, mert anya vagy, sőt talán még fel is néznek rád emiatt! Itt az ideje visszakerülni a felnőttek világába!

De tényleg ne értsd félre! Nem bántani akarlak. Én is hasonló cipőben jártam.

Első gyerekemnél (fiatalon szültem) engem is nagyon zavart, hogy az összes barátnőm kicsit tartózkodó velem. Nem találtak közös témát. Majd' megőrültem, kitaszítottnak éreztem magam. Pár évvel később szültem a köv. gyermekemet, akkorra már többjük is anyává lett. Érdekes, most pont ők beszélnek folyton a gyerekükről, amit mellesleg szívesen meghallgatok. Sőt, engem, mint talán egy kicsit tapasztaltabb anyukát, kérdezgetnek erről-arról. :-)

Nincs ezzel semmi baj. Szerintem keress most egy időre olyan társaságot, ahol megtalálod a helyed. Ha pedig ragaszkodsz mégis az említett barátnőkhöz, akkor meg egyszerűen találkozz velük többet, legyél benne bulikban, és hamar rá fognak jönni, hogy anyukaként is olyan jófej vagy, mint régen. :-)