Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan tudnék végre megbékélni...

Hogyan tudnék végre megbékélni, és mit tegyek hogy ne jusson folyton eszembe a múlt? A szeretet és a gyűlölet, a harag és a megbocsájtás váltakozik bennem.

Figyelt kérdés

31éves nő vagyok. Elég sokat eszembe jut a gyerekkorom,ami nem volt felhőtlen,és a 7éve meghalt apám. Csak az a gond hogy nem mindég szeretettel gondolok rá,és olyankor lelkiismeret furdalásom van.

Kezdem azzal hogy nem volt gyerekkorom,és a testvéreimnek sem. Apám kemény alkoholista volt,a legrosszabb amit csak el lehet képzelni. Ráadásul agresszív,nem egyszer késsel fenyegetőzött. Erős láncdohányos is volt napi 3doboz,és rohadtul nem érdekeltük. Minden szívbaj nélkül beült a gyerekszobába este mikor mi aludtunk és ott bagózott. A következményét mai napig viselem. Állandóan rettegtem hogy mi lesz ha hazajön. Volt hogy négykézláb mászott fel a lépcsőn,és nem egyszer összehugyozta magát. Anyám mondanom sem kell idegbeteg lett. Nem egyszer láttam hogy összeverekedtek,és halottam ahogy apám ittasan rámászott,és követelte a szexet. Mindezt gyerekfejjel. Apám fizikailag nem bántott,de anyám annál inkább. Rajtunk vezette le szerintem a feszültséget. A pénzt állandóan dugdosni kellett. 14éves koromig ágyba vizeltem,a nagyobbik öcsém mai napig dadog,és elég labilis. A kisebbiknek rendőrségi ügyei lettek. Most már mind a hárman felnőttek vagyunk.

Tudom hogy a nagyobbik öcsém nem tud megbocsájtani,és én nem tudom eldönteni mit érzek. Halála előtti 6-7évben nem ivott,mert jöttek sorban a betegségei,és az orvos megmondta vagy abbahagyja vagy meghal. Letette,magam is meglepődtem milyen könnyen,semmilyen elvonó kúra nem volt. És akkor megváltozott minden,annyira jól éltünk. De hiába,a sok évnyi romlott élet megtette a hatását. Nagyon súlyos rákos beteg lett,milliónyi áttéttel. Az utolsó 1-2évben már annyira tönkrement,lefogyott hogy a szívem szakadt meg,és elfelejtettem minden rosszat.

De mostanában mégis mindég eszembe jut,és nem tudom magamban rendezni az érzéseimet. Miért kellett ezt csinálnia? Miért kellett ilyen borzalmasan innia? És egyáltalán hogy merte,hogyan merészelte tönkretenni a gyerekei életét? Aztán eszembe jut betegen,és akkor mikor nem ivott. Eszembe jut,hogy a saját hibájából,nem láthatja a kislányomat,az ő tündéri unokáját. Pedig mindég mondta hogy szeretne unokát,mert mikor nem ivott kenyérre lehetett kenni.

Túl leszek ezen valaha?


2011. márc. 19. 17:06
 1/3 anonim ***** válasza:
Fodulj pszichológushoz, aki segít feldolgozni ezt a traumát. Nem szabad, hogy egész életedben kísértsen. Addig is: próbálj neki naponta többször megbocsájtani.
2011. márc. 19. 17:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/3 anonim ***** válasza:
Elég szomorú volt ez elolvasni. Főleg amit a betegségéről írtál meg hogy hogy megváltozott meg azt hogy mondta hogy szeretett volna unokát. Nagyon sajánlom hogy neked is ilyen rossz gyerekkorod volt. Az én apám is ilyen, csak sajnos még én itthon élek...Szerencsére az én apám nem támad ránk késsel és nem issza ennyire le magát, meg nem veri meg anyámat, de nálunk is nagyon sokszor veszekszik anyu meg apu. Ha apu részeg minket is lelkileg terrorizál, ilyenkor vagy elmegyek otthonról vagy magamrazárom az ajtót. Nekem is vannak fateromról szép emlékeim, akkor amikor még 10 éves voltam, voltunk nyaralni meg sokszor hozta nekem haza a munka után az édességet, játszottunk. De sajnos ezeket a régi szép emlékeket totál elnyomja bennem a durvasága. Néha egyenesen útálom, néha meg csak simán vagyok és inkább kerülöm. A rossz családi viszonyok miatt nekem is van beszédhibám :S:S és az önbizalmam meg nulla...
2011. márc. 19. 17:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/3 anonim ***** válasza:

Bocsáss meg neki, és magadnak is, a gondolataidért. Nem te tehetsz erről, ez az életedhez tartozott, elfeledni nem fogod, sajnos el kell fogadnod ez így volt. A következtetéseket vond le belőle. Nem saját hibájából nem láthatja az unokáját, az hogy beteg lett nem biztos, hogy tehet róla. Aki nem iszik annak is lehet rákja, ugyanolyan fajta mint az alkoholistának.

Nyomai vannak és maradnak is emlékek ez ellen nem tudsz tenni, próbáld csak elfogadni, hogy ez volt sajnos. Ne töprengj, hogyan lehetett volna, ki mit miért csinált. Vége van ! Dolgozz magadon, ha jön a rossz gondolat, töröld ki, mondd, most másra fogok gondolni, és erőltesd magad másra gondolni.

2011. márc. 19. 18:52
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!