Ha több gyermeked van, jobban szereted az egyiket a másiknál?

Én nem szeretem egyiket jobban a másiknál, de máshogy szeretem őket. Ez attól is függ, hogy melyik hány éves, milyen típusú, neki milyen igényei vannak.

Nekem egy gyerekem sincs még, de anyukám szerint (három gyereke van) egyáltalán nem egyformán szeret minket, hanem igenis van, amikor valamelyikünket jobban szeret a másikaknál. Viszont ez nem fix, hanem változik.

Nekem egy fiam és egy lányom van.1 és 3éves.A fiam,állandóan bújik,vágyik az ölelésre,hisztizik,féltékenykedik,ha az apja vagy a tesója a közelembe van,vagy ölel!Így őt mindig szeretgetni kell!Még a kislány annyira nem igényli ezt,vele játszanom kell mindig,este csak velem hajlandó elaludni,és csak akkor eszik,ha én is ott ülök az aszalnál!Szóval én egyformán szeretem őket,csak másképp mutatom ki,mert másképp igénylik a szeretetemet:)

Az igaz, hogy a legtöbb szülő máshogy, másképpen szereti a gyerekeit. Viszont véleményem szerint sok esetben azért az is kijön, hogy valamelyiket (általában az első gyereket) csak jobban preferálják. Pl. nálunk is, bátyámra mindig is több pénz, figyelem jutott. És nem gyerekfejjel gondolom ezt. Így, 35 éves fejjel is úgy látom. Ő mindig kapott új ruhákat, új bútorokat, ő még mehetett fizetős nappali egyetemre. Ha nekem kellett valami, akkor a szokásos "most nincs rá pénzünk" választ kaptam. A főiskolát is levelezőn kellett elvégeznem, hogy meg tudjam rá keresni a pénzt közben. Ő fog többet örökölni, szinte mindent rá fognak hagyni az ősök. Gyerekkorban még rossz volt ez, ma már nem érdekelnek ezek a dolgok, nem ezeket tartom fontosnak. Nem is haragszom ezért a szüleimre sem. lehet, ha több gyerekem lesz, én is akaratlanul ugyanebbe kerülök. De azért figyelni fogok erre...

Nálunk a nővéremet szeretik sokkal jobban, ő 20 éves, én 16 vagyok és nagyszüleim is őt jobban szeretik. Kapott lakást, autót, én meg szülinapomra sem kaptam semmit. Velem mindig kiabálnak, ő meg csinálhat akármi hülyeséget..

Nekem 3 van. Úgy érzem egyformám szeretem őket Nagyon-Nagyon mind a hármat.

Úgy látom, akik azt írták be, hogy gyerekként élik(ték) át, hogy kevésbé szerették őket, azok az anyagiakra vezették visza a szeretetet. (az egyik többet kapott, a másik kevesebbet valami tárgyi dologból) Persze emelett lehet, hogy bánásmódban is érzik, hogy ők kevesebbet kaptak. Ezt azért írtam így le, mivel ha én így nézem meg a dolgokat (mint gyerek), akkor engem is kevésbé szerettek(nek)? A nővérem megkapott mindent anyailag. Azokat a dolgokat én később saját magamnak finanszíroztam. Akkoriban én tudtam, hogy én úgy sem fogom azokat megkapni amit ő, hiába mondták, hogy te is meg fogod kapni. Az élet engem igazolt. Nem kaptam meg. Én sokáig úgy magyaráztam, hogy mire én oda jutottam, hogy megkaphassam, addigra sokkal rosszabb lett a szüleim anyagi helyzete.

Én egyformán imádom őket ! Viszont látom a különbségeket, és nevelni is egyformák az alaptörvények, de mégsem lehet teljesen egyformán csinálni, mert ők két külön személy, másképp fogják fel a dolgokat. Egyiknek több figyelem kell valami téren, míg a másiknak más téren. A szülőnek feladat szerintem, hogy amikor mondjuk az egyikkel foglalkozik többet, mert szüksége van rá, akkor a másikkal is beszéljen, foglalkozzon játsszon utána, és úgy menet közben el lehet neki mondani, hogy a bátyónak ebben kell segítsek sokat, mert nehézkes neki, és ha neked van gondod, neked is segítek. Legalábbis én így csinálom most a kicsikkel. Nincs is semmi gond, gondolom ha lesz, az később jön. De addigra megpróbáljuk beléjük nevelni, hogy ez ne legyen probléma, megértés legyen. Elvégre mivel mi egyformán szeretjük őket a komoly dolgokból egyformán is kapnak.Egyébként szinte mindenhol van testvéri rivalitás. Mind úgy érzi, hogy a másik ér többet, vagy szeretik jobban. Ezt az önbizalomhiányt a szülőknek figyelniük kell, és kiküszöbölni a gyerekben, és figyelni, hogy azért egyformán legyen törődve mindegyikkel.