Mit tennétek a helyemben? Hagynátok, hogy jöjjön, vagy sem?

Sziasztok!

Tanácsot szeretnék kérni az anyósommal kapcsolatban.Az előzményekről röviden: lassan egy éve házasok vagyunk, de az esküvőnk nem sült el túl jól. Anyós adott egy kisebb összeget nászajándékként az esküvő előtt, amitől úgy érezte, bármit megtehet. Az esküvő előtti napon nagyon összevesztünk. Mi kis esküvőt akartunk a kedvesemmel, ő nagy rongyrázást, hogy megmutathassa. Épp a termet díszítettük, amikor közölte, neki nem tetszik a terem, csináljuk máshogy. Nekünk tetszett a kedvesemmel, és nemet mondtunk. Ebből hatalmas vita kerekedett, és a fejünkhöz vágta, hogy de úgy kell csinálnunk, mert ő fizeti. Az esküvő másnapján visszaadtuk neki a pénzt, és mindent mi fizettünk.

Az esküvőt végighisztizte. Fél egy körül kihívta őt az egyik unokatestvére, és az utcán felpofozta, majd kidobta az esküvőnkről. Azóta nem beszél velem az anyós, mert állítólag én uszítottam előtte az ő rokonát, akit akkor láttam először.

Viszont kedvesem előtt adja a szépet, hogy mennyire szeret, ha kettesben maradunk, elmond minden mocskos k....nak. Úgy érzem, kedvesem is tudja, mi megy a háta mögött, de fél szólni, mert tudja, abból veszekedés lesz. Mellettem kiáll bárkivel szemben, és úgy döntöttünk, inkább ne maradjak kettesben az anyjával. Mielőtt leszólnátok őt, ellene is kiállt már párszor, de semmi nem változott, utána ugyanúgy mondta a magáét a háta mögött. Most már ott tartunk, rosszul vagyok, ha csak meglátom az anyósom.

Szóval a problémám az, hogy hamarosan elköltözünk még messzebb tőle. Saját magunk akarjuk a lakást kifesteni, felújítani. Bejelentkezett segíteni. Anno, mikor albérletbe költöztünk, mindenbe beszólt. Hova rakjuk a szekrényt, milyen legyen a fal stb. Azóta kedvesem sokat változott, de félek, mi van, ha nem áll ki most mellettem. Nem akarom még egyszer ezt végigcsinálni. Ez a mi életünk, és ne szóljon bele.

Hogyan hozzam fel ezt a kedvesemnek? Nem akarok neki sem fájdalmat okozni, mert tudom, ha az én anyám csinálta volna ezt, elsüllyedtem volna szégyenemben. Viszont egyke gyerek, és állandóan azt hallja az anyjától, hogy cserbe hagyta amikor engem elvett. Az apósom elhagyta egy másik nőért, mert nem bírta már elviselni az anyósom. Azóta annak él, hogy másokat beszéljen ki a hátuk mögött.

A kedvesem most kettőnk között őrlődik. Engem se akar cserbe hagyni, az anyját sem. Szerinte ha nem egyezzünk ebbe bele, akkor még inkább rontunk a helyzeten, és az már a mienk, nyugodtan mondhatjuk, hogy ne úgy legyen. Ez egy kicsit elbizonytalanított. Mi van, ha azzal, hogy nem kérünk a segítségéből, tényleg tovább rontom a helyzetet?Az esküvő előtt nagyon jó viszonyban voltunk, de amint bejelentettük - egy évvel a lagzi előtt - a nagy nap hírét, és azt, hogy a nászajándékként kapott pénzből, plusz hitelből veszünk messzebb egy lakást, teljesen megváltozott. Nem tudom máshogy leírni, mint hogy kétszínű lett. Kedvesem előtt nyal, a háta mögött engem szid. Szerencsére nem szóltam semmit, nem panaszkodtam, de a rokonai így is észrevették, és már ők sem beszélnek vele. Szívem szerint én is azt tettem volna, és a lagzi mindent meg is oldott. A rokonai miatt is engem okol, akiket szintén nem ismerek, csak párom meséli, hogy anyós panaszkodik, már ez sem, az sem köszön neki vissza.

Ti mit tennétek a helyemben? Hagynátok, hogy jöjjön, vagy sem? A kedvesem azt mondta, bárhogy döntök, ő elfogadja, és kiáll mellettem.