Mostanában egyre gyakrabban rámjön a sirás, és félelem . Mi lenne ha a férjem elvesziteném, éjszakákon át nem alszom sokat dohányzik és félek ez lesssz a veszte. Ideg beteggé teszem magam miatta, segits?

Talán le kéne szoktatnod róla.

Ha szeret megteszi, ha nem meg vágd le a farkát!

És ne hagyd, hogy mártírkodjon és pszihésen kihasználjon!

Próbáld meg elküldeni magadtól a félelmet. Szóval ne félj. Mondd magadnak: úgy lesz, ahogy meg van írva. Vagy valami hasonlót, amiben hiszel. Ezért jó a hívőknek. Mi rábízzuk magunkat és szeretteinket a sorsra, Istenre, a Felsőbb Hatalomra - vagy ki hogy nevezi. Én hiszek abban, hogy a sorsunk legalábbis nagy vonalakban előre elhatározott, és meg fog történni, ahogy kell. Ha az a sorsod, hogy özvegy legyél, akkor az úgy lesz. Viszont ha mégsem az a sorsod, akkor nem leszel özvegy.

Hagyd a francba az aggodalmakat, éljetek vidáman. Szerintem az is lehet, hogy téged tesz tönkre az aggodalmaskodás, és te halsz meg hamarabb. Részben az aggodalomtól, részben mint passzív dohányos. Tanulj meg bízni, és légy szigorú az elvárásban, hogy menjen ki a lakásból a cigizés idejére.

Itt valójában két problémáról van szó. Egyik, hogy a férjed dohányzik, a másik pedig az, amilyen reakciót ez kivált belőled.

Ami az előbbit illeti, azt javaslom, tegyél meg mindent, ami tőled telik, hogy leszoktasd a dohányzásról. Ennek legfontosabb eszköze a beszélgetés. Tudtok-e egymással közvetlenül, egymásra tekintettel, figyelemmel, türelemmel beszélgetni, együtt gondolkodni? Erre feltétlenül szükség van. Ha ez adott, akkor megpróbálhatod meggyőzni, hogy tegyen lépéseket a leszokás érdekében - nagyon sok segítséget lehet ebben az ügyben találni: nikotintapasz, közös programok, sport, stb. Kérjetek tanácsot egy orvostól, de nem nehéz ezekről előre információt szerezni sem. Függetlenül attól, hogy sikerül-e rábeszélned, sose legyél vele erőszakos, sürgető vagy érzelmileg zsaroló, mert az sosem vezet eredményre. Egyedül akkor érhetsz el sikert, ha szeretettel elfogadod őt még akkor is, ha nem sikerül megváltoznia. Azt azonban elmondhatod neki, mennyire fontos ez neked.

Ami téged illet, az egy másik probléma. Az ehhez hasonló érzéseknek sokféle oka lehet, és nehéz őket felfedni. A legfontosabb, hogy tudatosítsd magadban, hogy az ilyen félelmeknek, sőt rettegésnek nincs értelme, és semmi jóra nem vezetnek. Könnyen felőrölhetnek téged is, márpedig ezt senki sem akarja - sok embernek van rád szüksége, különösen a férjednek vagy ha vannak, a gyerekeidnek. Ha ezt felismerted, akkor van esélye, hogy tegyél ezek ellen a gondolatok ellen. Mivel negatívak és sehová sem vezetnek, tudatosan ellen kell állnod nekik, vagy bizonyos tevékenységekkel el kell róla terelned a figyelmedet. Erre sokféle eszköz áll rendelkezésre, próbálj választani közülük olyanokat, melyeket alkalmasnak találsz. Pl. közös tevékenységek másokkal (akár a férjeddel), beszélgetések barátokkal, sport, fizikai munka, olyan olvasmányok/filmek, melyek pozitív hatást váltanak ki belőled. Sajnos előfordul, hogy mindezek ellenére nem változik semmi, vagy épphogy rosszabbra fordul a közérzeted. Ekkor a legfontosabb a kitartás, akár összeszorított fogakkal is. Ha nagyon súlyossá válik, kérj segítséget orvostól - adhat gyógyszert, mely ugyan nem oldja meg a gondjaidat, de (sajnos tapasztalatból mondom) nagyon nagy segítség, hogy átjuss ezen az időszakon. Amolyan mankó - segít kitartani, amíg nem vagy ura magadnak. Ha vallásos vagy, imádkoznod is sokat kell, ez a legnagyobb segítség. Mindig tartsd észben, hogy sem neked, sem a férjednek nem érdeke az olyantól való félelem, amit nem is tudunk előre vagy nem tudunk megakadályozni. Személyes segítséget pedig sosem szégyen kérni! Fel a fejjel, és ne félj! Remélem tudtam segíteni. Minden jót kívánok!