Választani egy édesanya és a gyermekem apja között? Naivitás vagy csak változástól való félelem? Mi zajlkik bennem és hol a kiút?

21éves vagyok, van egy 1 éves babám, együtt élünk az apukájával. Mikor összejöttünk minden csodálatos volt, rózsaszín felhők stb amik nem múltak el, jóban volt a családommal szerette mindenki és mi is egymást.

utána kiderült hogy terhes vagyok és megfordult a világ. 19éves voltam épp csak végeztem érettségin és elsőéves voltam szakmán. Őmár akkor jó fizetéssel dolgozott. Mindketten megilyedtünk ő pedig mániákusan ragaszkodott az abortuszhoz nem látva maga előtt más megoldást. Anyukámék azt kérték gondoljam át mielőtt döntök és én az utolsó pillanatban visszahátráltam a műéttől amit életem legjobb döntésének tartok, ám elindítottam egy lavinát. Párom elkönyvelte hogy az ő életéről anyukám döntött és belekényszerültünk egy helyzetbe.Iszonyú viták kerekedtek és nekem kicsúszott a kezemből az irányítás, csak azt tudtam hogy meg kell védenem a gyerekemet. a féleleme lassan a páromnak is elszállt,megoldottak a gondjaink tudtam folytatni az iskolát öszeköltöztünk egy albérletbe de a családi helyzet maradt a régi. Idén vagyok utolsó éves. Nővérem 1 évet maradt itthon a babámmal hogy be tudjam fejezni az iskolám és közeledünk egy döntéshez amiben tanáncstalan vagyok. Elköltözünk. Párom azt akarja, hogy a szülővárosába ami innen kb 50km-re van ami nem nagy távolság ám attól félek hogy az a célja hogy teljesen kizárja az életünkből a családomat. Gyűlöli őket de nekem szükségem van rájuk.Belátom azt is hogy felnőttem, de rengete áldozatot hoztak értem h csak nővéremet is nézem és hogy hagyhatnám őket is cserben? Komolyan választanom kell? Ahogy közeledik az idő egyre több a konfliktusunk,párom azt mondja az az utolsó esélyünk ha függetlenül újrakezdjük, úgy hogy nincsenek ott anyuék, anyuék azt mondják ha elmegyünk akkor maradok majd igazán egyedül a bajban mert egy ember nem változik meg atól hogy máshol lakik. és a legfontosabb, mi a legjobb a gyereknek???Hát nincs megoldás?