Miért fog ki valaki sorozatban elmebeteg és egyéb pszichés betegségekkel küzdő férfiakat, illetve nőket?
25 L vagyok, és ha rólam van szó, akkor nekem például az első fiúm szenvedélybeteg volt, a harmadik is hajlott rá, a második meg valószínűleg elmebeteg volt, a második személyiségében keveredett a skizofrénia, a szociopátia és tudathasadás. Én csak egy normális párkapcsolatot szerettem volna, és most kiderült, hogy az a fiú, akivel most ismerkedem, az ő családjában meg skizofrénia volt, habár mellékágon, nem főágon. Korábban egy fiú, akibe belezúgtam, szintén nem volt normális.
Nem tudom, hogyan tovább. Egyszerűen le vagyok döbbenve. Közben meg a személyiségem apró darabokra törik, és már azt sem tudom, ki vagyok, vagy hogy miért csinálom ezt. Azt sem tudom, ki segíthetne nekem.
Én nem vagyok elmebeteg, de valószínűleg már depressziós vagyok, és arra is gyanakszom, hogy bipoláris zavarral küzdhetek, habár annak egy nagyon korai formájával, ami az érzékenységemre vezethető vissza. A gyerekkorom is problémás volt. Szóval én sem vagyok pszichésen egészséges, eléggé összetört a személyiségem alapjáraton is, de ezek a csalódások nem tesznek engem erősebbé, inkább mintha kezdenék én is megőrülni.
A szingli élet azt hiszem nekem nem menne, mert társas lény vagyok, pedig az lesz ennek a vége, mert már nem is merek lassan ismerkedni.
Kíváncsi lennék a véleményetekre, és a saját példáitokra. Köszike.
válasza:a cataflam mint idegnyugtató?
amúgy ma már vannak a bipoláris zavarra korszerű gyógyszerek, szal keress fel szakembert!
válasza:"Képzőművész vagyok, emiatt igazából annyira nem fura, hogy bipoláris vagyok,"
ezt hogy érted??
válasza:én porcelánfestő vagyok és a kisképzőbe is jártam a művészek világában igazából az az előny ha nem vagy komplett,mert a dilis ember másképp látja a világot sokkal szebben:D amúgy ami a kérdezőt illeti én is problémás családból vagyok(skizofrén fenyegetődző apa)de amit én az életben megtanultam,hogy ne érdemes kielemezni magunkat és nyalogatni a sebeinket(ezért van hogy a pszichiáterek olyan idegbetegek mert mindent agyon elemeznek magukban)előre kell tekinteni,amúgy én is a bolondokat vonzottam,de apám lévén ezt azonnal felismerem és a 3. randinál már dobtam is az ilyet.24 évesen találtam meg az első páromat aki kedves és sosem bántana,meg agyilag is normális és a tény hogy ilyen későn lett csak párom azt jelenti apám miatt féltem a férfiaktól,de félelmemet a művészetbe öltem és nem filóztam azon jaaaaj miért lett ilyen későn pasim,vajon miért van ez velem mi lehet a legbelül a lelkemben ami ezt okozta stb.Persze anyámból kiindulva vannak akik az elemzés által érzik biztonságban magukat mert legalább megértik mi történik velük(ő apám tüneteit olvassa)de ez viszont nem jelent megoldást.Simán egy új szabály nélküli életet kell élni(vagyis nem nyalogatni a sebeinket csak élvezni mindent ami körülöttünk van)ha kell erőszakkal kell beleugrani és persze kell egy társ,ha félsz hogy beteg palit találsz,akkor a randinál mindig figyelj meg pár dolgot:
-hogy beszél(hangsúly,gyorsan vagy lassan)
-miről beszél(néha néhány szóból kiderül milyen is belül, hogy hogyan fejezi ki magát pl:kérdezed,hogy mit dolgozik:
ő meg el kezd ömlengeni nem a munkáról hanem hogy ő mit csinál,de csak erről és utána nem kérdez vissza hogy te mit csinálsz.Ez annyit tesz imádja magát és más lelki világa nem érdekli
-ha kaját rendeltek észre lehet venni ha netán rendmániás
-és végül hogyan mozog idegesen vagy nyugodtan
így viszonylag ki lehet szűrni az embereket az elején mindig mondtam hogy áá csak én látom,hogy teszem azt idegbeteg aztán a 3.randin kimutatta a foga fehérjét vagy szakítás után hallottam róla pletykát ami megerősítette amit gondoltam
szóval lazíts ne görcsölj azon vajon mi a problémád neve,keress hobbit, olvass,nézz körül a világban és utazgass(én pl ingyen edzésre járok és isteni hogy mozoghatok és emberekkel vagyok körülvéve)nyelvet tanulok szóval lekötöm magam
sok szerencsét az élethez:)
válasza: válasza:08:31-es vagyok...
A hozzászólásaid alapján úgy érzem, hogy tényleg ismered magad, vagy legalábbis jó úton vagy, hogy megismerd, viszont van ami nagyon félreértesz...
Értem én, hogy miért állsz így hozzá a dolgokhoz, de sajnos hosszútávon ez az "elzárósdi" nem tartható fenn, mert tényleg ki fog borulni a bili.
Párkapcsolati téren pedig a legnagyobb gond szerintem, hogy mégis hogy várhatnál el egy normális, szerető társat, ha te nem vagy hozzá őszinte (mert gondolom mindezt, nem teregeted ki előtte). A társadnak az ÉN-edet kell ismernie és szeretnie, nem pedig a mázat, amit te építesz rá.
Valamint azt szerettem volna még mondani, hogy a személyiséged elfogadása nem egyenlő azzal, hogy a sok problémát elfogadod, és nem teszel semmit... sőt, pont azért kell elfogadni, hogy meg tudd változtatni. Mert amíg más van belül és más van kívül, addig nem tudsz kiegyensúlyozott, boldog életet élni, és ugyanúgy nem tudsz kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatot kialakítani.
Szívesen beszélgetnék veled, ha gondolod, írj nyugodtan, de az életeden, a körülményeiden csak te tudsz majd változtatni, ha akarsz...
Köszi a hozzászólásokat :).
Utolsó hozzászólónak :):
Szóval én megértem, amit írsz, és jogos is. Azért ez nekem segít, mert egyre világosabban látom, hogy nehezen fog nekem ez így menni. Pedig reménykedtem még, hogy rejtett színészi képességeim vannak :D. De ha ez nem elég, akkor sajnos ilyen nyomorult lesz az egész életem. Én is eléggé utálom a személyiségem :D, nem borítanék ki mást is vele :D. Nem tudnám elfogadni a személyiségem, nem menne. Amúgy volt olyan fiú, aki elfogadott az egész személyiségemmel, mármint azzal együtt, hogy nem igazán vagyok hajlandó szeretni, csak épp nem volt normális :D. Hát,ez van. Nem tart örökké az élet, és valahogy ki kell bírni, túl kell élni az életet. Szépen lassan letisztulnak a dolgok, és egyre inkább úgy látom, hogy nekem nem lesz boldog családi életem, viszont befutom majd a művészi karrierem, legalább arra megy rá az életem. Boldogtalan leszek, tudom, de már hozzá vagyok szokva...
Mármint az egész személyiségem alatt a külső énemet értem, a belső énemet nem ismerte, mert azt egy fiúnak mutattam meg, a szerelmemnek, és soha többé ilyen sérülékeny nem akarok lenni, olyan szinten tönkretett, hogy két élet is kevés lenne kiheverni, kicsit belezakkantam.
Én inkább a barátság alapú kapcsolatra gondoltam. Vannak barátság alapú házasságok :S. Azért a barátaid előtt se nyitod meg ezeket a kapukat, hát az ilyen típusú társ előtt se kell, én így gondoltam. Azt hittem, hogy valaki ezt el fogja majd fogadni, hogy az én belső személyiségemet sosem ismeri meg. Nincs szükségem szerelemre, az intimitást meg túlélem éppen, ha muszáj, úgyis megszokom, aztán már leszarom. Alkalmazkodni lehet, ha már az ember nem akar egyedül maradni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!