Miért fog ki valaki sorozatban elmebeteg és egyéb pszichés betegségekkel küzdő férfiakat, illetve nőket?
25 L vagyok, és ha rólam van szó, akkor nekem például az első fiúm szenvedélybeteg volt, a harmadik is hajlott rá, a második meg valószínűleg elmebeteg volt, a második személyiségében keveredett a skizofrénia, a szociopátia és tudathasadás. Én csak egy normális párkapcsolatot szerettem volna, és most kiderült, hogy az a fiú, akivel most ismerkedem, az ő családjában meg skizofrénia volt, habár mellékágon, nem főágon. Korábban egy fiú, akibe belezúgtam, szintén nem volt normális.
Nem tudom, hogyan tovább. Egyszerűen le vagyok döbbenve. Közben meg a személyiségem apró darabokra törik, és már azt sem tudom, ki vagyok, vagy hogy miért csinálom ezt. Azt sem tudom, ki segíthetne nekem.
Én nem vagyok elmebeteg, de valószínűleg már depressziós vagyok, és arra is gyanakszom, hogy bipoláris zavarral küzdhetek, habár annak egy nagyon korai formájával, ami az érzékenységemre vezethető vissza. A gyerekkorom is problémás volt. Szóval én sem vagyok pszichésen egészséges, eléggé összetört a személyiségem alapjáraton is, de ezek a csalódások nem tesznek engem erősebbé, inkább mintha kezdenék én is megőrülni.
A szingli élet azt hiszem nekem nem menne, mert társas lény vagyok, pedig az lesz ennek a vége, mert már nem is merek lassan ismerkedni.
Kíváncsi lennék a véleményetekre, és a saját példáitokra. Köszike.
válasza:Még mindig én...
Csak egy-két észrevétel: "z@ar az egész, ezt mindenki tudja jól" nem, nem szar, és sokan vannak, akik ezt tudják is, csak, aki rossz helyzetben van, nem fogja ezt fel.
"nem mindenkinek sikerülhet az élet" ez egy nagy baromság... mindenkinek sikerülhet, de van, aki nem tesz érte, az meg meg is érdemli.
"mindenki túléli az életet" na ez a csúcs :D Én még egy embert sem ismertem, aki túlélte az életet :D A vége mindig ugyanaz, elkerülhetetlenül... a kérdés az, hogy hogy jutsz el odáig...
Amúgy szerintem nem kevés ember van hasonló helyzetben, sokuk fel sem fogja, hogy milyen mélyen van, mert nem ismeri magát, aki meg rájött, hogy hol a gond, az nem hangoztatja nyilván a többi ember előtt... de a legtöbben a beletörődést választják, ami öreg hiba... tenni mindig lehet, csak akarni kell... nyilván ez kemény munkával jár, ami sokaknak már nem tetszik, könnyebb szenvedni...
Összességében azt tudom mondani, (nem bántásból) hogy ez egy nagyon gyáva hozzáállás... de a te életed, azt teszel vele, amit akarsz... ha neked így jó (bár a jó elég erős kifejezés, inkább kényelmesnek mondanám, vagy egyszerűbbnek) akkor hajrá... és még annyi, hogy ha szereted Csernust, akkor többször hallgasd/olvasd, és jobban figyelj oda :D
válasza:az élet nem szar csak hozzáállás kérdése!!én ha szarul vagyok mert teszem azt rájövök nem vehetek meg valamit az anyagi helyzetünk miatt(pl új porcelánfesték)arra gondolok még mindig jobb mint afrikában élni egy halálos betegséggel és végignézni ahogy a gyerekem meghal vagy egy éppen zajló forradalomban küzdeni,ahhoz képest piszok jó életem van,mert lelkileg nem szenvedek.Én epilepsziás vagyok és nagyon sokszor bántottak e miatt,lenéztek vagy szimplán ostobábbnak tartottak mint amilyen vagyok és persze a gyógyszerek mellékhatásától is szenvedtem,de nem kezdtem el bőgni igaz én is elmenekültem a könyvolvasásba,de közben eljártam a barátaimmal is,mert valahogy éreztem,hogy mindazt amit a könyv ad nem valós nem ad igazi örömöt,egy idő után rájöttem,hogy a könyv meg anime által adott örömök a valóshoz képest semmik kis légypiszkok,,legalább magamnak tudhattam azt az élményt végre el is mesélhettem, mert tényleg megtörtént.Kezdetnek igaz olyan helyre jártam ahol szintén fantázia anime világba menekült emberek voltak mint én, ez az első lépés aztán fokozatosan kiléptem a valós világba.Tudom milyen megnyugtató álom világban élni,mikor apám fojtogatta anyámat és én kimentettem ebből őt, utána jó volt harry potterbe menekülni(mert akkor ez volt a divat)utána jött a sci-fi,történelmi regények,vicces irományok stb. a lényeg tudom, hogy ez milyen jó érzés és kicsit segít is,de csak ideiglenes gyógyszer ez a problémákra,volt hogy lelkileg vagy testileg is bántottak és ez szörnyű érzés volt,de soha egy percre sem gondoltam hogy az élet sz@r,gyáva és önző dolognak tartottam.Imádtam mindig is a természetet, meg az embereket is akik körülvettek.Egy idő után így is éreztem valami űrt magamban és rájöttem társ kell.De hiába kerestem mindig dilisekkel akadtam össze,a mostani párom is a véletlen műve szóval egy csöpp mázli is kell ehhez,nem dicsekedni akarok vele csak megmutatni,hogy nem lehetetlen jó társat találni pláne hogy 24 évesen találtam őt meg(úgy hogy előtte nem volt kapcsolatom) mégse éreztem kilátástalannak a helyzetet.Gyenge az ki teret ad gyengeségének.Néha sírok ha épp ki akarom engedni a gőzt,de ez is max 5-10 évente ha van:D Halálra várni nem megoldás sőt szégyelni való dolog, jobban mint az hogy milyen a belső éned és amíg azt az ént nem fogadod el biztosra veheted,hogy mást sem tudsz majd szeretni.Én amint elfogadtam a párom által(mert előtte próbáltam a hibáimmal lerázni,de ő nem hagyta magát és ráébresztett arra,hogy hibáim által vagyok különleges)már képes voltam szerelmet érezni,előtte csak max szeretni.Nagyon fontos önmagad szeretete,hisz amint ezt megteszed már nem tölti ki az életedet önmagad sajnálata és így végre érzékeled a körülötted levő világot és be tudod fogadni mások szeretetét,amit végre viszonozni is tudsz majd,amíg csak magaddal fogsz foglalkozni(saját tapasztalatból mondom)addig bizony 4 fal közé leszel zárva és bár a többiek látni fognak téged de nem tudnak majd kapcsolatba lépni veled,mert akkor még vastagabb falat raksz majd magad köré és a végén már akkor sem tudsz majd kitörni ha szeretnél(apám erre a példa,aki skizofrén és nem kezelte magát időben)
Szóval kezdj már végre valami jót magaddal különben csak nagyanyám szavaival élhetek:Mindenki magának hülye!!!
Sok szerencsét!
Azt szokták mondani, hogy túl kell élni az életet :S. Ez egy mondás.
Nem volt szándékom senkit se felzaklatni a hülye kiírásommal:S. Ez van:S. Én már lezártam magamban ezt, ez van, elfogadtam. Nem vagyok gyenge, sem ostoba, iiylen vagyok, ennyi.
Odafigyeltem Csernusra. Nem érdekel a piszkálódásod. Én írtam ki hülyeséget.
Már nem érdekel ez az egész. Anélkül is, hogy elolvastam volna, mit írsz, tudtam, hogy azt fogod mondani, hogy gyáva vagyok és kényelmes. Pedig egyáltalán nem erről van szó. Egyszerűen kinek mi a jó megoldás.
válasza:De annyira nem ismertek. :( Nem értitek az önmagam iránti utálatomat:D, mert az nem olyan utálat, amire gondoltak, én elfogadtam saját magam, és nem arról van szó,nem arról az utálatról. Jaaaaaaaaj. Én elfogadtam magam, és szerettem is magam valamennyire, eléggé ahhoz, hogy ellegyek, amíg nem lettem szerelmes, és nem fordult ellenem a pszichém. Volt vele összetűzésem, de már elintéztem a dolgot. Nem úgy utálom magam, ahogyan gondoljátok, és nem is feltétlen arról van szó. Csak van úgy, hogy az ember nem fogadhat el dolgokat.
Ezt nem akarjátok megérteni, mert valahogy nem tudom kifejezni :(. Hogy a személyiségem bizonyos fokú, elég nagy fokú megtörése nem jelenti azt, hogy ne tudnám jól érezni magam. Úgy-ahogy. És különféle módszerekkel :D.
Szerintem a halálba menekülés nem gyávaság. Csak éppen ebben az életben is vannak dolgok, amik szép és jók, és ezért nem érdemes. De attól még szar bizonyos értelemben, a természet szép, ez igaz. Najó, mérges voltam, mert ez annyira szar már. Most csak hisztiztem, és ti meg mérgesen válaszoltatok, ennyi.
Amúgy örülök, hogy megismerem más gondolatait is :).
válasza:és még valami legtöbb problémás beteg ha a könnyebb utat választja mindig azt feleli"én ilyen vagyok ezen nem tudok változtatni"és ezzel lezártnak tekinti a dolgot-én képes voltam változni,mert láttam mit tesz velem a könyvbe való menekülés és ettől jobb embernek érzem végre magam,te bezzeg csak hogy ne kelljen gürizned inkább továbbra is rejtegeted az éned mert szégyelled leled azon felét.
el kéne gondolkoznod ha nem is a beszólásaink miatt,hogy melyik a rosszabb
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!