Mit tehet ilyenkor egy gyerek?

Sztem te magad nem sok mindent tehetsz, mert az ő kapcsolatukat nem tudod megoldani helyettük. Ha meg tudod oldani költözz el. 19 évesen akár már önálló életet is tudsz kezdeni. Ők meg kínozzák egymást ha akarják. De legalább te kimaradsz belőle.

Ha apád ennyire durva, és van hozzá bátorságod, akár fel is jelentheted. De sok esetben nem hoz megoldást.

Beszélgess anyuddal, hogy ne tűrje ezt tovább. És apáddal is, hogy erről ti nem tehettek, hogy neki nehéz melója van. Segíts neki jobbat keresni, vagy értesd meg vele, hogy az végzettségével ez van és kész.

Náluk ugyanez a szitu, a férjem és én közöttem. Mármint nekem diplomám van, ő fizikai munkát végez. Soha eszünkbe sem jutott, hogy ez probléma lenne. Ő azt tanulta, én meg ezt. Ha szeretett volna tanulni, vihette volna többre. Most meg már nincs hozzá ideje, kedve, azért nem tanul. Marad tehát a keményebb meló.

Ez egy tipikus dolog, aki fizikai munkát végez, az nagyon gyakran azt mondja, hogy aki nem fizikai munkás, az nem dolgozik.

Én is számtalanszor kaptam meg, hogy amit én csinálok az "nem munka" "nem lehet benne elfáradni" illetve "bemész a munkahelyedre játszadozni."

Apukád ezzel a szemlélettel él, és szerintem lenézi anyukádat, mert ő nem fizikai munkás. Úgy érzi, hogy ő több, többet dolgozik, értékesebb anyudnál, aki csak lébecol a munkahelyén.

De valahogy a lenézés mellett irigy is anyukád könnyebb munkájára, ez konfliktus a lelkében, ezért kap dührohamot.

Akkor azért csinálja apukád, mert anyukádnak nincs elég önbizalma vele szemben. Ha anyukád elhinné, hogy olyan értékes ember ő is mint apud, akkor változna a helyzet, mert akkor nem merne asztalt borítgatni. Addig csinálni fogja, amíg nem lesz leállítva, mert megteheti.

Ebben sajnos nem tudsz segíteni, anyukád önbizalmát kellene megerősíteni, hogy védje meg magát és persze téged is.