Fiatalok! Ti meddig hallgathatjátok a zenét hangosan? (este)

Mi bulizhatunk éjjel 3-kor is kajak hangerőn, senki nem szól ránk.

Alattunk egy üzlet van, a szomszédok meg úgy vannak, hogy középen van a nagyszobánk. A jobbra levő szomszéd közt van egy hálószobánk, és a balra szomszéd közt meg van egy olyan szoba, ami csak lomokkal van tele.

Tehát a középső szoba, amiben élünk, az gyakorlatilag elég jól le van hangszigetelve a szomszédoktól.

Meg most épp fölöttünk se lakik senki, mer az egy olyan lakás amit valaki megvett, és néha kiadja fiataloknak, de most építkeznek, szóval így teljesen üres :)

Ezért is szeretem ezt a lakást, zseniális.

Mint egy tanya, a belváros közepén :)

Szinte soha nem halgatok hangosan zenét,anyának érzékeny erre a füle igy én ugy nőttem fel,hogy csak halkan.

18 évesen amikor elkerültem egyetem miatt és kolis lettem,rendesen zavart ha bömböltették ,aztán megtanultam bömbölő zenére is aludni

de én magamtól sosem csavarom fel.pedig megtehetném

Kamasz koromban, mikor családi házban laktam szüleim egyáltalán nem szóltak bele a zene hallgatásomba, még akkor sem, ha a másik szobában voltak. Ha meg nem voltak otthon, akkor persze jobban bömbölt, de én általában reggel és napközben szeretek zenét hallgatni, este már csak halkan...

Most panelba lakom és szinte teljesen leszoktam a zenehallgatásról mert kb minden nesz áthallatszik és engem frusztrál, hogy mások hallják, amit hallgatok.

Tudtam nagyjából, hogy mikor fekszenek le a szüleim ( mellettem volt a hálójuk) addigra lehalkítottam a zenét, de előfordult, hogy átjött szólni, mert elfelejtettem. Ja és ez kertes ház volt, szóval a szomszédokat nem zavarta, amúgy se üvöltettem sose, nyitott ablaknál meg pláne.

Amióta meg a férjemmel élek és babánk van gyerekdalok mennek, de azok is halkan.

Amikor egyetemistaként itt-ott albérletben éltem, akkor azzal előztem meg az idős szomszédok rohamait, hogy átmentem bemutatkozni és megkértem őket, hogy tartsunk egy hangerő próbát.

Elkezdtem felcsavarni a hangerőt, amikor a szomszéd úgy érezte, hogy már sok/zavarja, akkor átkopogott. Én megjegyeztem, hogy hányasig csavarhatom és nem mentem afölé.

Buliknál meg előre szóltam, hogy buli lesz, ha bármi zavaró lenne, kértem, hogy kopogjanak be és szóljanak.

Amikor kutyám lett, ugyanez volt. Átmentem, ohgy elnézést, új kutya, napközben nyühöghet, egy hét türelmet kérnék, amíg beszoktatom. Ha rákérdeztem, elmondták, hogy ugatott vagy vonyított, de egy rossz szavuk nem volt miatta soha.

Ennek örömére nekem soha nem szóltak semmiért, de az épületben lakó többi fiatalt mondhatni kiutálták - ugyanazért, amit nekem elnéztek.