Mit tegyek? Reménytelen.

Ez nem feltétlen kellene gond legyen.

Ha eltudjátok fogadni egymásét és mindkettőt gyakorolni, akkor mehet. Ti kettőtök dolga ennek a tolerálása, nem szülőké.

De az igaz lehet a szülőkben, hogy nem mai gyerekek tudják, hogy a szerelem múlik, változik idővel, és előtörnek a dolgok az emberben, hogy mit kellett feladjon. Jól gondolkodj el, beszélgessetek a pároddal el, hogy mit vártok el egymástól ezen a területen. Félnek, hogy elakar majd csábítani vallásilag is esetleg, és azt nehéz lenne nekik feldolgozni. De egy szülőnek a gyerekét élni kell hagyni, de a zsidóknál ez különösen komoly téma. Próbálkozz beszélj a pároddal, majd a szülőkkel, és szépen lassan ha a barátoddal dülőre juttok, utána beadod a szülőknek, és hátha elkezdenek felengedni.

Van némi igazsága a szüleidnek, amennyiben gyakoroljátok a vallásaitokat a pároddal. Ha kicsit múlik a szerelem, akkor azért tud ez problémát okozni. Pl ha én meggyőződéses katolikus/református/jehova tanúja/zsidó stb vagyok, akkor az a meggyőződésem, hogy az én vallásom biztosítja a legnagyobb jót halálon innen és túl, és ezt kívánom a családtagjaim ill. a párom számára is. Szóval okozhat ez komoly konfliktust, ha netán át akarjátok téríteni egymás (esetetekben inkább a párod téged, hiszen a zsidó vallás nem missziós jellegű), vagy a leendő gyermekek vallási neveltetése is kemény dió lehet.

Amennyiben nem vagytok vallásgyakorlók, akkor természetese n ez nem probléma, akkor csak azt kell mérlegelni, hogy megéri e ez a fiú a családi béke megtörését.

Alapvetően egy társ mellett a helyed nem a szüleid mellett, de gondold meg jól, hogy mit áldozol föl miért!