Nagyon el vagyok keseredve, kezdek depressziós lenni. Mit tehetek? Reménytelen a helyzetem.

Eléggé el vagyok keseredve, olyan mintha depressziós lennék. A helyzetem a következő: 19 éves egyetemista vagyok vidéken. Rájöttem hogy ez a szak nem érdekel amit most tanulok, ezért szeptemberben passziváltatom magam, újraérettségizek és újrajelentkezek egy budapesti egyetemre, ahova eredetileg is szerettem volna menni, csak a szüleim nem engedtek. Félek hogy most sem fognak, és ebben az egészben nem támogatnak, nem értik meg hogy itt nem vagyok boldog, és nem szeretem amit tanulok. Meg se hallgatják a terveimet, azt mondják, hogy ne is mondjam, mert csak idegesek lesznek. Kb semmibe néznek, mintha semmire nem lennék képes az életben, és ez borzasztóan rosszul esik :( Pedig mindig jó tanuló voltam, nem járok bulizni, nem iszok, nem dohányzok. Van pár barátom, de nagyon ritkán tudunk találkozni, mert sajnos nagyon messze lakunk egymástól. A fiúkkal sem jobb a helyzet, barátom még sose volt. Van egy srác aki nagyon tetszik, de úgy tűnik reménytelen az is. Egész nap itthon ülök, nem tudok hova menni, rokonok is 200 km-re laknak. Úgy érzem megőrülök a szüleimmel. Nagyon szeretem őket, de soha semmiben nem értenek meg és nem állnak ki mellettem. Eléggé el vagyok keseredve, és rengeteget sírok mostanában :( Mindig is magamba forduló voltam, nehezen mutatom ki az érzéseimet. Mit tehetnék? hogyan tudnék változtatni a helyzetemen? :(