Ilyenkor mit tegyek?

S.O.S.! A szüleim nem foglalkoznak velem!

Van 1 lovam annak a bértartását fizetik és kész...

Minden cuccot magamnak kell megvennem (pl.ruha,lovascucc...)

Kényszerítenek 2éve a zongorára (mert jó hallgatni közben soha nem hallgatnak meg) pedig utálok zongorázni!

Mikor mondani vagy mesélni szeretnék valamiről, akkor belevágnak a szavamba mintha nemis kezdtem volna el...

Úgy tekintenek rám mindtha ott sem lennék! Nem mehetek sehova... Se barátnők, semmi... Meg azt mondják, hogy többet kéne a mamámnál lennem, és 2hét múlva megkérdeztem, hogy elmehetek-e hozzá.. és azt mondták, hogy nem! Mulkor lementem sétálni a központba, és megkérdeztem, hogy meddig maradhatok. Azt mondták, hogy MAX. FÉL ÓRÁT!!! Én meg kidüllett szemekkel néztem... "fél óórát? csak fél órát?"

Kitűnően kell tanulnom....

Állítólag keveset segítek és segíthetnék többet pedig? én mosok,teregetek,mosogatok,elpakolok,porszívózok,ablakot törlök, és a nyaralóban füvet nyírok...

Minden nap üvöltöznek velem mert a munkájuk felhúzza őket... van, hogy este9-10 körül és haza "apu"...

Anyu 6körül itthon van, de ígyis egész délután egyedül vagyok otthon...

Az egész hetem bevan táblázva, mégis teljesen kiszámíthatatlan...

Hetente mondogatom le a lovaglást, mert nekik elkell menniük és nem maradhatok itthon! Volt egy bulija a legjobb barátnőmnek, és azért nem mehettem el, mert a végén sátorozás volt, és ott volt 1fiú.. (persze külön sátorba)

Ha hozzájuk szólok vagy üvöltöznek vagy semmibe vesznek! Elvárják, hogy minden elsőre sikerüljön tökéletesen... túl nagy a teher... lovaglás,zongora,különórák... és még sorolhatnám...

és semmit nem hagyhatok abban... és ebben csak a lovaglás a jó... A lovakért élek... és éneklek! Ha nincs a lovam (Angel) akkor én már öngyilkos vagyok... Nem vagyok rossz, rendetlen, hanyag, lusta... mégis ilyn sorsot érdemeltem...

Mit ajánlotok?

Mit tegyek?