Feladnátok az addigi életeteket egy olyanért, aki az igazi számotokra, de a munkája veszélyes és nagyon ritkán tudtok együtt lenni, sőt pár évente újra és újra költöznötök kell?

Egyet értek veled. Tulajdonképpen meg is válaszoltad a kérdésedet, hiszen ha neked így jó, nem érzed áldozatnak, amit teszel a kapcsolatotokért, akkor minden rendben! Nagy dolog rálelni olyan társra (nem is sikerül mindenkinek), akiért olyasmit is megteszünk, amit más esetében önmagunk feladásnak éreznénk. Ez a szerelem, nem:):)?

Légy jóban magaddal, mások (szánakozó, sajnálkozó) véleménye nem a te problémád, azzal kínlódjanak ők!

Hat Te így boldog vagy, ne törődj a károgókkal. Valószínűleg csak irigykednek.

Az a baj itt nálunk, mindenki a másikkal foglalkozik, semmi köze hozzá pedig.

Naés ha a párod katona? Az én apám is hivatásos katona volt (mondjuk nem volt jó ember, de ehhez semmi köze a katonaságnak), a nagyon jó barátja szintén katona volt, boldogok voltak a feleségével. Az ex apósom szintén katona volt, ő is szereti a családját, a feleségét nem adná semmiért. A volt főnököm is katona vot, teljesen jó fej fazon volt, én imádtam, életemben ő volt eddig a legjobb főnököm, pedig nem volt könnyű természete. SZóval nincs semmi baj azzal, hogy a páod katona, és egyenlőre mindketten a karriert építgetitek.

Hát tudod, ahogy elnézek sok "civil" kismamát ahogy beszélnek a gyerekeikkel, hát szembe köpném, legszívesebben elvenném tőle a gyereket, aztán ők csodálkoznak amikor felnő a gyerek, hogy mirét olyan.... O.K., lehet, hogy eltértem a tárgytól bocsi...

Hát, szóval a mai világban nagyon fontos a munka, hiszen miből élnénk meg? Ha csak kevés időtök is van egymásra, de azt minőségileg megtöltitek, az a lényeg!

Ne hallgass másokra, magasról sz@rd le! Boldog vagy? Az a lényeg!

Megértelek, teljes mértékben. Az én páromnak is olyan munkája van, hogy ha szent este kell menni, akkor akkor kell menni, nincs mit tenni. Én így fogadtam el őt. Néha nekem is teszik a megjegyzéseket, de nem törődöm velük. Azt tanácsolom, te se foglalkozz mások hozzáállásával. Nagyon dicséretes és szép dolog, hogy te így is kitartasz a párod mellett, sok nő nem tenné. Én azt mondanám a helyedben a szánakozóknak, hogy "És? Én büszke vagyok a páromra." (Gondolom, így is van.)

Tehát ne foglalkozz velük, jobb dolguk nincs ezek szerint ezeknek az embereknek.