Mit gondolnátok arról, ha egy 18 éves fiú azt mondaná, hogy nem tiszteli az apját, mert nincs miért, de ennek ellenére szereti?

Ha családcentrikus a srác előfordulhat hogy azért mondta.Ha az apja elhordja az anyját mindenfélének és/vagy az új családját jobban szereti azért is lehet.

De így kívülállóként ezt nem lehet megmondani biztosra.

Én hasonló helyzetben vagyok azzal a különbséggel hogy mindkét szülőm talált másik párt magának és így 98%-ban egyedül vagyok itthon (19 vagyok)

Szerintem csalódott az apjában hogy eldobta az akkori hűségét egy másik nőért.

Sajnos ilyen ez a világ...Az emberek változnak.

"A fiú elvált szülők gyereke, 8-10 éves(nem tudom pontosan) korától az anyjával él, de minden héten megy az apjához. A szülei egymás ellen uszítják a srácot. Azért váltak el, mert az édesapja talált valakit maga mellé, de hozzá tartozik, hogy amíg együtt voltak addig is mindig veszekedtek a szülők."

Mintha saját magamról olvasnék...

"Lehet, hogy a fiú, amikor azt mondta, hogy nem tiszteli, arra gondolt, hogy ott hagyta a családját?"

Itt a válasz (szerintem): "A szülei egymás ellen uszítják a srácot." 8-10 éves korától az anyjával él (tehát akkor váltak el a szülei) azóta megy az egymás elleni uszítás, most 18 éves, tehát 8-10 év elment ebben a helyzetben ahol a szülők aljas módon a gyereket használják fel egymás ellen (megmutatva ezzel hogy milyen emberek is ők).

Szóval szerintem (legalábbis én így voltam ezzel) nem a válás miatt szűnt meg a tisztelet (a válást még ki lehet heverni) hanem azért ami utána jött (és bocsánat de szerintem sincs miért tisztelnie az apját de még az anyját se ezek után ha így kihasználják őt).

A tisztelet a másik elismerésén alapul.

Vagyis ha a fiú az általad említett okokból nem tudja elismerni amit az apja azóta tett, hogy elhagyta őket, akkor a lehető legjobb szavakkal jellemezte a problémát. Azt pedig Ő személyes okokból úgy sem fogja még belátni, hogy e probléma gyökere Ő maga, nem pedig az apa. Hiszen túl mélyen érintett személyesen. (Megbántott, sérült.)

Más szavakkal: a fiú személyes érintettsége, lelki sérülései megakadályozzák őt abban, hogy mindazt, ami a válás óta történt valós színben lássa. Ezáltal nem képes elismerni mindezt, hiszen ami szerinted jó és eredmény lehet, az az Ő speciális nézőpontjából mind rossz. (Talán még az is felmerülhet benne, hogy az apuka visszajött volna a régi családjához, ha az új nővel rossz neki, vagy ha sikertelen lett volna, nem is lenne új családja. Így fordulhat a jó rosszra és viszont a szubjektív nézőpontból.)

Ha pedig nem vagyok képes elismerni a másik embert, annak tetteit, eredményeit stb. akkor annak sajnos egyenes folyománya, hogy hiányozni fog a tisztelet. Ez talán majd akkor változhat meg, ha ez a fiú maga is felnőtt lesz, meglesznek majd az első nehéz döntései a saját életében, elköveti a saját tévedéseit, hibáit. Túl kell lennie néhány csatán, személyes megtapasztaláson, hogy értékelje az ilyesfajta eredményeket. Ez a felnőtteknek sokkal könnyebb, pusztán az élettapasztalatuk miatt. 18 évesen ez még nagyon nehéz.

A szeretet pedig egy ettől független dolog. Örülök, hogy szereti az édesapját. Ez mindkettőjüknek jót tesz.