Leírtam anyámnak egy levélben, hogy tönkretette a gyerekkoromat - mit várhatok ezután?
Nem akarom ecsetelni a dolgokat, nagyon nehéz gyerekkorom volt és máig nem tudtam teljesen feldolgozni a történteket. Rettentően félek anyámtól, attól is tartottam, hogyan reagál a levelemre, ahol elmondom, milyen sokszor megbántott és megalázott (erőszakos természete van), de már annyira kész vagyok, hogy vettem a bátorságot és mindent kiírtam magamból.
Odaadtam neki, elolvasta, és azt mondta, mihelyst vége az érettségimnek (szerdán megyek csak töriből szintemelőre, tehát tavaly voltam végzős) megbeszéljük. Ezt egész nyugodtan mondta, bár mintha éreztem volna némi kikérést és megbántottságot a hangjában.
Szerintetek mire számíthatok ezután? Igazából félek, hogy a későbbiekben kihasznál ellenem mindent, amit leírtam, de már tényleg annyira kikészültem, hogy nem várhattam tovább, mert ő nem volt hajlandó beszélni erről és változtatni sem.
Szerintetek? Azt hittem, büszke leszek majd magamra, amiért életem egyik legnagyobb félelmével szembenézek, de valójában még mindig félek... talán jobban, mint előtte.
válasza:Ezt mi nem tudhatjuk...
Lehet, hogy majd jön a feketeleves.
Lehet, hogy eddig ő úgy gondolta, mindent megtett, hogy jó anyád legyen, és hideg zuhanyként érte, hogy te ezt így éled meg.
Lehet, hogy most megdöbbent azon, hogy te mit érzel valójában, és segíteni akar.
Lehet, hogy szerinte egy szavad se igaz, és megsértődött.
Lehet, hogy változtatni akar az egész helyzeten.
Lehet, hogy csak azt várja, hogy túless az érettségin, és kirak otthonról.
Majd kiderül.
Mindenesetre nem szép, hogy most az érettségi helyett ezen fogod törni a fejed, és ilyen bizonytalanságban hagyott.
válasza:
válasza:Elhiszem, hogy nehéz gyerekkorod volt, de igazán akkor kellett volna ezt megtenned, mikor már a magad lábán is meg tudsz állni, és nem vagy rá utalva. Most még ki tud használni, felróhat neked dolgokat, gyakorlatilag bármit megtehet veled (értem ez alatt a lelki terrort). Sajnos ez most egy hiba volt, de szembe kell nézned a helyzettel, és kihozni belőle a maximumot.
Ha a leveled nem bántó, hanem legalább tárgyilagos stílusban írtad, akkor talán még az is lehet, hogy le tudtok ülni, és két értelmes ember módjára megbeszélni, hogy mi lenne a legjobb mindkettőtöknek. Őszintén remélem, hogy sikerülni fog. A lényeg, hogy maradj higgadt vele szemben, ne lássa rajtad a félelmet.
válasza:Nem hiszem, hogy kirakná otthonról. Hiszen gondolkozzunk értelmes ember módjára! Az anyja biztos nem úgy gondolkodik, hogy "Igen, vannak hibáim, de a gyerekem a gyerekem, köteles elhallgatni ezeket, és most hogy megmondta, kirakom a hóra."
Biztos nem esett neki jól, de szerintem nem fog ezért kidobni. Ezt velem is megcsinálta a nagyobb fiam, de eszem ágában se volt kitenni az utcára. Ha meg megteszi, akkor úgy kell neki, vissza se nézel, esetleg egy év múlva mikor már lenyugodtak a kedélyek megbeszélitek.
Biztosan nem rak ki, azért itt nem tartunk.
Azt is tudom, hogy nem jó most elmondani, de csak másfél év múlva tudok elköltözni és tényleg úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Gyakran már öngyilkossági gondolataim vannak, annyira rossz itthon, de vannak álmaim, tereim és csodás barátaim - nem engedhetem meg magamnak, hogy feladjam. De nem akarok hülyeséget csinálni sem.
Azt hiszem, meg tudjuk beszélni a dolgot ,de attól tartok, hogy semmi nem fog változni.
válasza: válasza:Csak gratulálni tudok az időpontválasztáshoz. Nem tudtál volna várni az érettségi végéig?
Nem hinném, hogy büszkének kéne lenned azért, mert írtál neki egy leb*szó levelet, amivel pont úgy meg akartad alázni, ahogy ő tette veled. Ráadásul bukta az egész: mert ő sokkal gyakorlottabb ebben a módszerben, a saját módszerével nem fogod tudni legyőzni. Mindemellett még írásos bizonyítékot (levél) is hagytál magad után, amit majd életed végéig az orrod alá dörgölhet, hogy milyen szemét gyereke vagy.
Ez minden, csak nem szembenézés a félelmekkel.
Nagyon másképp kellett volna intézni, úgy, hogy nem adsz neki ennyi helyzeti előnyt.
Mire számíthatsz? Arra, amit gyerekkorodban kaptál. Csak most már felnőttként, ami sokkal rosszabb.
Az én érettségimre ez semmilyen hatással nem lesz. Szerencsére egész jól tudom irányítani a gondolataimat, és nem forgolódok egész nap ezen, tehát ha tegnap beszéljük meg, az semmivel nem okoz nagyobb sokkot, mintha csütörtökön vagy pénteken. Ilyen szempontból nem sokat nyom a latba az időpont.
Mellesleg nem leb*szó levél volt, nem megalázó és bosszúszomjas szándékkal írtam, csakhogy egyszer az életben végre hallgassa meg amit mondani akarok, ha élőben nem hajlandó erről beszélgetni. Beleírtam, hogy megértem, hogy neki is nehéz volt, biztos én is sokat hibáztam, hogy nem szándékosan tette, mait tett, de ettől még fájt és sok szenvedést okozott. nincs benne megfeddés, megalázás, csak a tények tárgyilagossága.
Azt pedig kétlem, hogy életem végéig az orrom alá dörgölhetné, mert amennyiben nem változtat, az elköltözésem után megszakítom vele a kapcsolatot.
válasza: válasza:Szerintem ha valaki kirakja a gyerekét az utcára, akkor azt hirtelen felindulásból teszi, nem vár vele pár napot. Ha ki akart volna tenni, azt a levél elolvasása után teszi azonnal, hiszen akkor tényleg nem számítana neki, hogy érettségizel. Az viszont, hogy meg akarja várni a végét, azt jelenti - számomra -, hogy fontos neki, hogy ez neked sikerüljön. Ha pedig ez fontos, akkor az is az, hogy ne a bizonytalanságba küldjön.
Az a pár nap neki is elég ahhoz, hogy átgondolja a leírtakat. Biztosan rosszulesett neki, de most nem is baj, ha gondolkodik rajta, végiggondolja, hogy miben van neked igazad, miben neki. Én legalábbis így tennék a helyében, de csak azt tudom leírni, én milyen lennék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!