Meghalt a szeretett nagymamám, de nem érzek gyászt. Mi van velem?

Fogadd részvétem!

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod. Nagyon sokszor van így ezzel más is. Sztem igenis nagyon mélyen érintette a lelkedet, ezért az érzelmek "leblokkoltak", egyelőre nem tudnak felszínre törni. Ez miatt ne aggódj. Amikor majd úgy érzed, hogy sírnod kell, akkor ne tartsd vissza a könnyeidet. Az is meglehet, hogy ez csak hetek, hónapok múlva jön elő, ez nem jelenti azt, hogy lelked mélyen nem gyászolod.

Részvétem! Szerintem kaphattál egy sokkot, és nem fogtad még fel, hogy mi történt. általában ilyen esetekben a temetés, illetve a temetés utáni időszak a nehezebb. Belül biztos nagyon fáj.

Ne törődj azzal, hogy nem törtél össze. Vannak olyan emberek akik erősek ilyen helyzetben. Valakinek támaszt is kell nyújtani a gyengébbeknek.

Az én nagyszüleim is meghaltak már több mint 10 éve. Ők is messze laktak. A hétköznapokat teljesen úgy élem meg, hogy ők még élnek. Csak most én itt vagyok, ők meg 150 km-re innen. Valójában akkor tudatosul a hülyeségem, amikor a többi rokont látogatjuk ott ahol ők éltek.

Amikor az én szeretett nagymamám meghalt, én sem sírtam. Sőt, kicsit megkönnyebbültem, mert már alig bírt mozogni, nem ismert meg szinte senkit. Aztán a temetés környékén, de inkább utána, amikor van egy családi ünnep, vagy valami, amiről szívesen beszélnék vele, akkor érzem, hogy hiányzik.

Természetes folyamaton mész át, sokkos állapotban vagy, ne érezd magad miatta rosszul. Még valószínűleg sokáig fogod úgy érezni, hogy ez valójában nem történt meg, és nehéz lesz elhinni, hogy már nincs többé.

Nekem is így volt a papámmal aki 1 éve halt meg...Nagyon szerettem mégse sírtam 1 könny cseppet se...Nem tudtam miért,de nem éreztem rá készettést...A temetésén én voltam az egyetlen gyerek,és szinte csak én nem sírtam...Pedig nagyon szerettem...De a temetés utáni időszakba se sirtam szvl egyáltalán nem...Persze hiányzik de nem annyira h sirjak.

Őszinte részvétem!

12/L

Részvétem!

Nem kell emiatt szégyelned magad. Mint írtad nagyon szeretted, rengeteget játszottatok. Mikor 3 évvel meghaltak a nagyszüleim, először a nagyapám, majd két hét múlva a nagyanyám, én sem éreztem különösebb gyászt. Egyáltalán nem tudatosult bennem, hogy már nem lesznek velem, azonban mikor a temetésen álltam, és a nyughelyükre kísértem őket, csak úgy szakadt a könnyem. Azt hiszem a temetés az ami tudatosítja, hogy soha többé nem látod őket, hiszen lekerülnek..Azóta sem érzek különösebb gyászt, néha néha rám tör, hogy soha többé nem szólhatok a mamámhoz, hogy a papa már nem beszéli el nekem a háborús történeteit, de amúgy úgy érzem mindig, mint ha valamilyen utazáson vennének részt, és már csak pár nap míg újra látom őket. Mindig velem vannak, vagy maradnak, számomra nm haltak meg.:)