Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan döntenétek ebben a...

Hogyan döntenétek ebben a helyzetben, mit tennétek?

Figyelt kérdés
Szóval, több mint 2 éve vagyunk együtt a párommal, el kell hogy mondjam nagyon szeretem, mert nagyon jó ember és teljesen mások mint a vele egykorúak a mai fiuk. A párom 23 éves én 21 éves vagyok. Sajnos a kapcsolatunkba mindig voltak akadályok illetve vannak is, amik megnehezítik a találkozásokat stb... Átvészeltük azt hogy az én családom sajnos nem egy befogadó család szóval ide nem tudtam áthozni a páromat 2 év alatt egyszer sem, illetve egyszer, de az is kudarcba fulladt, sajnos szüleim elváltak régebben, nevelőapám végett ide senkit sem hozhatok... ( aki egy rossz indulatú ember aki évek óta ki se mozdul itthonról és rettenesen kihasználja anyukámat de ez most mellékes és hosszú is lenne).Szóval mióta együtt vagyunk hozzájuk jártunk át emiatt volt is vita stb anyukája részéről , mert a párom anyukájával él hogy miért csak mindíg én megyek stb.. hogy lehúzom a fiát , pedig közösen vettünk mindig ételt, meg mindentmert én suli melelt dolgozni is jártam gyakorlatra, stb.. szóval ő ezt nem értette meg miért nem jöhet hozzánk, csúnyákat mondott rám, túléltük átvészeltük ezt a párommal én megbocsátottam anyukájának, azóta jónak mondható a viszonyunk. Ők azóta elköltöztek eléggé messzire tőlem, kb-3-4 órára.Elkellet adni a régi lakásukat anyagi gondok véget.. Sajnos így egyre ritkábban látjuk egymást mert nehéz megoldani oda az eljutást, és csak akkor tudok ott aludni vele ha anyukája dolgozik, mert ő esténként jár dolgozni, illetve járt... Mert szegény nagyon lebetegedett , alig tud megmozdulni kb 2 hete lehet hogy majd később korház is lesz belőle..:S , szóval lényeg a lényeg sajnos csak iylen hosszan tudom ezt leírni, hogy szóval alig tudunk találkozni, jóformán hetenként egyzser, én tanulok, lassan vizsgázom, utána megyek majd dolgozni, párom már dolgozik évek óta, most egy új munkahelyen van ahol otthonról fél 6 kor indul, és este 7 -re ér haza.Szóval ,MI EGY HÉTEN EGYSZER CSAK EZ UTÁN TALÁLKOZUNK, ÉS MÁSNAP REGGEL KELEK vele hajnalban, és jövök haza, illetve míg suli volt onnan suli. Szóval olyan kilátástalannak érzem a helyzetünket:S alig tudunk találkozni,messze vagyunk egymástól, anyukájával él és ha ilyen beteg lesz nem tud otthonról elszakadni természetesen. Szóval félek hogy így mi lesz velünk valami mindig van, és így elég nehéz egy kapcsolatban lenni, nme tudunk találkozni, valami mindig van anygi dolgok vagy hasonlóak, ha átmegyek hozzá akkor sokszor feszült ideges amit meg is értek mert a ház ahová költöztek ott nincs víz meg kell csinálni, nagyon kicsi egy ház,nme lehet normálisan főzni, tisztálkodni stb..akkor nem elég ez dolog, itthon is évek óta egyszerűen utálok itthon lenni mert undorodom a nevelőapámtól,rosszul érzem magam az itthoni légkörbe, bár ez ellen próbálok tenni úgy hogy tanulok, és utána szeretnék menni dolgozni.. szóval úgy érzem hogy már nem bírom, fáradt avgyok rengeteget utazom, utaztam mert a sulim is kb 2 órára volt tőlem , sokszor egész napom csak utazással megy el, nme tudom hogy lesz e közös jövőnk, összetudunk e valaha költözni,lassan már nem élvezem ezt a kapcsolatot hanem szenvedek attól hogy alig látom őt,mindgí reménykedtem hogy lesz jobb, javulni fog stb.. és ehelyett csak újabb akadályok jönnek elő:S amiről nem tehet, én sem tehetek:S ti ezt hogy bírnátok? elgondolkodtam lehet jobb lenne külön, mert ez így csak szenvedés de mikor erre gondolok jön a pánik hogy jaj nem, meg hogy nagyon szeretem, és hogy nekem nem kell más.. barátnőm, legjobb barátnőm azt mondta ő már ezt rég nem bírná ezt az egész helyzetet, ami velem itthon van , meg a párommal, ő már elengedte volna, fájdalmasan de el ..az a baj hogy nem tudtam rendesen leírni ez ta az egészet, eléggé felületesen tudtam, de azért remélem értitek, és tudtok valamit tanácsolni,köszönöm
2011. máj. 4. 15:15
1 2
 1/19 anonim ***** válasza:
0%

Jó hosszúra sikerült!


Elég zavaros a dolog. Nem tudok mást tanácsolni,mint amit te is írtál: Menj el dolgozni és költözz el...

2011. máj. 4. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/19 anonim ***** válasza:
100%
Szia, mi hasonló helyzetben vagyunk, csak hétvégente tudunk találkozni, bár akkor folyamatosan együtt vagyunk így talán egyszerűbb. Én csak azt tudom tanácsolni, ne adjátok fel a kevés találkozás miatt a kapcsolatot, élvezzetek minden együtt töltött percet is.. Én is sokszor kiborulok mert nem bírom, hogy nem láthatom a párom, de ilyenkor mindig felhívom és számolom vissza a napokat.. A kapcsolatunk első évében még ennyit sem találkoztunk, akkor szakítottunk is de rájöttünk nem bírjuk a másik nélkül és inkább egy héten egyszer találkozzunk mint többé soha.. Aztán persze ott volt a nyár akkor megint rengeteget tudtunk együtt lenni. A második évben már sikerült megoldani, hogy hétvégén együtt lehessünk végig (átmentem egy közelebbi egyetemre), sajnos annyira nem volt közel, hogy hazatudjak költözni, de annyira már igen, hogy péntek estétől vasárnapig otthon lehessek.. Eltelt a második év is és most a harmadik vége felé, mondhatom, hogy kissé talán nehéz, de működik a kapcsolatunk, még egy év és végzek az egyetemen, akkor összeköltözünk, addig pedig igyekszünk minél többet együtt lenni,amikor tehetjük..Abban a kevés időben szervezünk programokat és maximálisan megbízunk egymásban..Hidd el, túl lehet élni és ott lesz a nyár akkor talán nektek is több időtök lesz aztán meg pár év és már vége is a sulinak..Gyűjtögessetek, tervezzetek az is tartja a lelket az emberben és talán még egy közös lakásra is összejön..
2011. máj. 4. 15:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 anonim ***** válasza:

Szia!


Először nálunk volt hasonló szitu, csak fordítva. Férjem ugyanúgy egyedül élt az anyjával, csak engem ő utált. A férjem mondta, ne törődjek vele, nem velem baja, hanem a szituval. Mellesleg azóta össze is házasodtunk, de még mindig nem békélt meg. Szerintem nem is fog.

Mi is csak hétvégente tudtunk találkozni, és nem aludhattam ott, mert nem tűrt meg a fia mellett senkit. Hozzánk jártunk, mert a szüleim egy kicsivel "lazábban" kezelték a dolgot.

Azt nem írtad, hogy mennyi idős vagy, de gondolom érettségi vizsgáról írtál, ha már dolgoztál.

Szerintem első körbe ülj le a pároddal, és beszéljétek meg. Mond el neki, hogy téged nem zavar, hogy pici a ház stb, csak vele szeretnél lenni. Beszéljétek meg, ő mit gondol a kapcsolatról, és te mit gondolsz.

Ha komolyak a tervei, jó lenne összeköltözni, mert így nehéz lesz. Esetleg sulit válthatnál, ha már elég idős vagy.

Azon belül odaköltözni az anyukájához, vagy albérlet, nem tudom. Nálunk felmerült, hogy amíg nem állunk úgy anyagilag költözünk a férjem anyukájához, de mivel ő nem engedte, maradt az albi.

Nálatok kicsit más, de lehet, még örülne is egy kis segítségnek, főleg, ha nagyon beteg. Azt is mond a párodnak, hogy nem tud mindig az anyja mellett lenni, jó ha van segítség.

Leginkább abban erősítsd meg, hogy te szereted, kitartasz mellette. Gondolom, neki sem könnyebb a helyzete. Ha pedig végképp nem tudtok semmit kitalálni, akkor jobb most búcsút inteni egymásnak.

Sok sikert!

2011. máj. 4. 15:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/19 anonim ***** válasza:
Ne a párodat dobd el,ellehet dobni a családot is ha szemétbe való,barátnőmnek sikerült,amióta nem él a szüleivel,és nem tartja velük szorosan a kapcsolatot,sokkal vidámabb és egésszégesebb.
2011. máj. 4. 15:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/19 A kérdező kommentje:

Első válaszoló nagyon értelmes volt...

2.nka 3.-nak köszönöm:), nem nem érettségi vizsgáról beszéltem, logisztikai ügyintézőnek tanultam, abból teszem le a vizsgámat.

2011. máj. 4. 15:46
 6/19 A kérdező kommentje:
köszönöm neked is utolsó, de jelenleg eldobni se tudnám, amúgy anyukámat nagyon szeretem de nem értem őt, miért van ez mellet az ember mellet, bátyám 14 éves korába elköltözött nem bírja ,öngyilkossági kísérlete is volt.. szóval nagyon szép ez az egész helyzet:S , ő sajnálom hogy harmadik válaszoló nektek is ilyen nehéz volt:S, aza helyzet hogy odaköltözni nme szeretnék, mint hogy azt írtam legfelül, nem is férnénk el, mert egy nagyon kicsi házba laknak 1 szobás ház, egy darab ággyal.. szóval nagyon de nagyon nem férnénk el.. albérletet terveztük még párommal, de ha anyukája így lebetegszik akkor nem fog tudni elköltözni, másrészt meg egy kicsit a téren is bizonytalan vagyok hogy vajon tényleg elköltözne -e velem,és hogy egyáltalán összetudunk -e majd, meg a másik amitől félek nem tudom hogy anyja elengedi-e mert akkor egyedül maradna ugye... minden annyira bizonytalan
2011. máj. 4. 15:54
 7/19 anonim ***** válasza:
75%
Azt tudom tanácsolni, hogy ha letetted a vizsgáidat, valahol az ő közelében keress munkát. Akkor otthonról is elszabadulsz és együtt is lehettek. Mi a párommal 2,5 évig éltünk távkapcsolatban,300 km-re egymástól, amire össze tudtunk költözni. Ne add fel, nem lehetetlen!
2011. máj. 4. 15:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/19 A kérdező kommentje:
Második válaszoló: párom már nem jár iskolába, évek óta dolgozik, szóval nyáron is ugyanígy lenne ideje, ugyanígy dolgozna szegény:S
2011. máj. 4. 16:01
 9/19 A kérdező kommentje:
Sajnos ebben a mai világban a mai fizetések mellet, nme hiszem hogy egy pár összetudna gyűjteni egy lakásra pénzt..., annak van lakása aki örökség útján jut hozzá,vagy akinek olyan munkahelyre sikerül bejutnia ahol havi 300-400 ezret megkeresheti legalább.. akkor már lehetne tervezni lakásügyben,
2011. máj. 4. 16:04
 10/19 A kérdező kommentje:
Igen, köszönöm, csak egyedül nem tudnék elköltözni, mondjuk keresnék havi 100 ezret abból sztem nem élnék meg egyedül.. ez viszont nagyon szép és minden elismerésem nektek hogy távkapcsolatban 2,5 évet kibírtatok! De gondolom hetente egyszer ti is tudtatok találkozni ugye? sajnos mi csak úgy tudunk hogy hetente egyszer , és akkor is úgy hogy mondjuk egy csütörtöki napon elmegyek a munkahelyére együtt elmegyünk hozzájuk, este megy anyuja dolgozni avgyis ment, most nem tud így ott aludni sem tudok, szóval 7-re vagyunk ott náluk, és másnap hajnali 5 kor kelhetünk, ő megy munkába, én meg mentem suliba... (most már a sulimnak vége, vizsgaidőszak)
2011. máj. 4. 16:09
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!