Komolyan azt gondolják az emberek, hogy akik szakítás utáni válságban vannak? (folyt. Köv)

nem ezeket azért mondják hogy hagyja már abba a nyivákolást..X évig nem is ismerted azt az embert mégis léteztél és boldog voltál nélküle...most meg meg akarsz halni..egy érzelgős l*bának tarthatnak, de ilyet nem mondanak a barátok, hiszen nekik is vannak gyenge pillanataik, és te akkor nyilván ott voltál,

segíteni nem tudnak, mert aki érzelmi válságban van és öngyilkos akar lenni azon nem segít más csak a pszichológus

és hogy mégis mondjanak valamit, és ne tartsd őket taplónak hogy nem segítenek...

így maradnak a sablonszövegek

Ezek nem sablonok, hanem tények és igazságok. Csak aki éppen válságban van, az nem látja ezeket a fájdalmától.. pár év múlva viszont a legjobb szándékkal fogja ugyanezek mondani a hasonló helyzetbe kerülő személyeknek, hiszen valóban ez az igazság! Egy szakítás szinte az élet legapróbb problémája, hiszen ott van kire haragudni, és ez segíti a továbblépést.. sok más helyzetnél ez nem így van.

De miért, te mit mondanál egy szakítás után álló valakinek? Szerencsére (?) ez egy olyan eset, amihez szinte mindenki úgy tud hozzászólni, hogy tapasztalt már hasonlót. Nem üres szavakról van szó.. Csupán együttérzésről és bátorításról.

Némi igazság van abban, amit mondasz, de ha az összes tapasztalat-sablon dumát hanyagoljuk, akkor csak annyi marad, hogy adogatjuk a zsebkendőt az illető kezébe.. Vigasztalni csak azzal lehet, hogy megpróbálod megmutatni, amit ő nem láthat.

Biztosan nagyon sok embert idegesít ez, ők talán éppen ezért egyedül próbálják feldolgozni a veszteséget, de másokba tényleg erőt öntenek ezek a szavak, létezik ilyen típus is. Ha csak ennyit tehet az ember valakiért, ez is több, mint a semmi.. Itt gyik-en is hozzá szoktam szólni ezekhez a témákhoz, és előfordul, hogy valaki tényleg megköszöni a tanácsokat és másképp kezd látni bizonyos dolgokat, ezért azt mondom, próbálkozni mindenképp érdemes! Ha csak 1-2 személy fájdalmát könnyíti is az ember, az is elég lehet annak az 1-2 személynek! Akit pedig idegesítenek a válaszok, azok egy idő után úgyis inkább egyedül próbálnak megbirkózni a helyzettel. Nekik így könnyebb, mindenki másképp dolgozza fel a szakítást.

Akik ezeket mondják, azok tudják, hogy így van, mert tapasztaltak, már átélték ugyanezt. Azt is tudják, hogy ebben a fázisban nem ezt érezzük, csak később jövünk rá, hogy így van. Viszont ezekkel a "sablonokkal" legalább mutatnak egy pozitív jövőképet.

Tudod, amikor én voltam olyan szinten kibukva, mikor elhagyott életem első szerelme, akiről annyira azt hittem, hogy nem tudok élni nélküle, hogy egy hajszál választott el az öngyilkosságtól, igenis használt valamit, hogy egy kicsit egy páran úgymond fenékbe rugdostak, hogy kapjam már össze magam. Nagyon nem esett jól akkor, de most már látom, hogy sokat segített az újrakezdésben, hogy nem sírtak velem, nem erősítették bennem, hogy milyen szerencsétlen is vagyok, hanem keményen talpra állítottak.